Más munkakultúra, más munkamorál
Szerinte azt is fontos lenne tudatosítani a magyar lakosságban, hogy a külföldi vendégmunkások elsősorban nem letelepedni, hanem dolgozni jönnek Magyarországra, – ez a munkamoráljukon is érződik –, de ha szeretnének se tudnának hosszú távon az országban tartózkodni, mert csak két évre szól a tartózkodási engedélyük, amit maximum egy évvel hosszabbíthatnak. Az ázsiai – indonéz, filippínó vagy kirgiz – vendégmunkásokra kirívóan igaz a magas monotóniatűrés, a tartós figyelem és összességében a jó munkamorál. A szakértő szerint ennek az az oka, hogy ők egy olyan munkarendszerben szocializálódtak, amelyben a fizikai munka nagyon feszített tempójú: ha például nem teljesítették a napi elvárt feladatot, nem kapták meg a napi bérüket, és ezáltal a családjuk egzisztenciája forgott kockán. Magyarországon lényegesen jobb feltételeket kaphatnak, de a tét még mindig a távol élő családjuk anyagi biztonsága – ez a fő motivációjuk.
„Az igaz, hogy alacsonyabb lehet a bérigényük, de ugyanazok a szabályok vonatkoznak rájuk, mint a többi kölcsönzött dolgozóra: a minimálbér, garantált bérminimum, a műszaki pótlékok, de az ekvivalencia elve is ugyanúgy irányadó számukra – tehát a kölcsönvevő cégnél követendő bérezési szabályok szerint kell meghatározni a fizetésüket és a juttatásaikat egyaránt. A foglalkoztatásuk pedig összességében többe kerül, mivel az elszállásolásuk és az étkezésük is plusz költséggel jár” – állítja a szakértő. A határozott idejű szerződésük révén viszont nem tudnak olyan formában munkahelyet váltani, mint a magyarok, akiknek „bármikor” van lehetőségük váltani, így alacsonyabb fluktuációval jár a foglalkoztatásuk. A vállalatok tehát kényszerhelyzetben döntenek a külföldiek foglalkoztatása mellett, mert hiába lenne a teljes ráfordítást tekintve olcsóbb a hazai munkavállalók alkalmazása, ha fogytán a szabad munkaerő.
Fotó: Pinterest
Más munkakultúra, más munkamorál
Szerinte azt is fontos lenne tudatosítani a magyar lakosságban, hogy a külföldi vendégmunkások elsősorban nem letelepedni, hanem dolgozni jönnek Magyarországra, – ez a munkamoráljukon is érződik –, de ha szeretnének se tudnának hosszú távon az országban tartózkodni, mert csak két évre szól a tartózkodási engedélyük, amit maximum egy évvel hosszabbíthatnak. Az ázsiai – indonéz, filippínó vagy kirgiz – vendégmunkásokra kirívóan igaz a magas monotóniatűrés, a tartós figyelem és összességében a jó munkamorál. A szakértő szerint ennek az az oka, hogy ők egy olyan munkarendszerben szocializálódtak, amelyben a fizikai munka nagyon feszített tempójú: ha például nem teljesítették a napi elvárt feladatot, nem kapták meg a napi bérüket, és ezáltal a családjuk egzisztenciája forgott kockán. Magyarországon lényegesen jobb feltételeket kaphatnak, de a tét még mindig a távol élő családjuk anyagi biztonsága – ez a fő motivációjuk.
„Az igaz, hogy alacsonyabb lehet a bérigényük, de ugyanazok a szabályok vonatkoznak rájuk, mint a többi kölcsönzött dolgozóra: a minimálbér, garantált bérminimum, a műszaki pótlékok, de az ekvivalencia elve is ugyanúgy irányadó számukra – tehát a kölcsönvevő cégnél követendő bérezési szabályok szerint kell meghatározni a fizetésüket és a juttatásaikat egyaránt. A foglalkoztatásuk pedig összességében többe kerül, mivel az elszállásolásuk és az étkezésük is plusz költséggel jár” – állítja a szakértő. A határozott idejű szerződésük révén viszont nem tudnak olyan formában munkahelyet váltani, mint a magyarok, akiknek „bármikor” van lehetőségük váltani, így alacsonyabb fluktuációval jár a foglalkoztatásuk. A vállalatok tehát kényszerhelyzetben döntenek a külföldiek foglalkoztatása mellett, mert hiába lenne a teljes ráfordítást tekintve olcsóbb a hazai munkavállalók alkalmazása, ha fogytán a szabad munkaerő.