Egy ötletből lett társulat az égig tör: nagy dobás lesz az AuroraArt legújabb produkciója - Interjú
Kreszner B. Zsófiával, az AuroraArt alapítójával, rendezőjével és Csabai Márkkal, a társulat írójával ültem le egy kávéra. A szeptember 24-én bemutatásra kerülő, merőben új színházi produkciójukról kérdeztem őket, melynek a címe: a Vád. A két elhivatott fiatal vallott a darabról, tervekről és a közös munkáról is. Természetesen igyekeztem a kulisszatitkokat is kiszedni belőlük.
A mai világban igazán merész dolog független színházi vállalkozásba kezdeni. Főleg ilyen fiatalon. Honnan ered nálad a színház szeretete?
Zsófia: Édesapám táncművész volt, a színház szeretetét tőle kaptam. Soha nem is volt kérdés, hogy nekem a színház világába vezet az utam, és ez lesz az életem.
Mikor érezted azt, hogy itt az ideje a nagy dobásnak, és rendezőként szeretnél bemutatkozni a publikumnak?
Zsófia: Néhány éve körvonalazódott egy koncepció a fejemben, hogy a prózát, a táncot és a levegőakrobatikát hogyan lehetne összehangolni úgy, hogy az egy mindenki számára érthető, komplex előadás legyen. El szerettem volna érni, hogy a néző végre ne úgy jöjjön ki az előadásról, hogy értékeli a tánc nyújtotta látványt, de igazából fogalma sincsen arról, hogy mit is akart a táncos elmondani a színpadon. Vettem egy nagy levegőt, majd nagyon rövid idő alatt azon kaptam magamat, hogy castingot tartok, előadást hirdetek, jegyeket árulok. Ekkor ébredtem rá, hogy nekem mindig is ezt kellett volna csinálnom. Hiszen ez az, amiben otthonosan érzem magam. Így született meg az első előadásunk 2014. októberében: a Préda.
Rendben, tisztázzunk valamit: mi a Vád?
Zsófia: Egy komplex színpadi élmény. A jelenetek majdnem fele egy előre leforgatott filmből fog állni. Ezeket a snitteket élő tánccal és élő prózával fogjuk összehangolni. Óriási kihívást jelent ez mindenki számára, hiszen egyszerre kell harmóniában lennie az össze színpadi elemnek: a prózának, táncnak, filmnek, zenének és az akrobatikának.
Ha jól tudom a társulat állandónak mondható. Viszont, most leigazoltad a csapatodhoz Csabai Márk regényírót, akinek nemrég volt az első színdarabjának (címe: A másik) az igen csak emlékezetes premierje. Miért pont ő, mit láttál a munkáiban, amiért vele szerettél volna dolgozni?
Zsófia: Az a világ, amit Márk a regényeiben ábrázol, számomra idegen, de annál izgalmasabb is. A krimi, mint műfaj mindig nagy szerelmem volt. Szerettem volna, hogy a történet cselekménye ugyanolyan hangsúlyos legyen, mint a színpadi látvány.
Mi volt Márk feladata?
Zsófia: Szerintem erről ő többet tudna mondani.
Márk: Nem emlékszel? Én írtam a szöveget. (nevet)
Zsófia: Márk előtt nagy kihívás állt, mert egy fix szereplőgárdára kellett egy ugyanolyan koncepcióra épülő előadást írnia, mint a Préda volt.
Hogyan értékeled a közös munkát?
Zsófia: Márk nagyon nyitott, lelkiismeretes, megbízható és megnyilvánulásai abszolút profizmusról árulkodnak. Szeret aktív részese lenni a próbáknak. Ebből kifolyólag nem volt nehéz dolgom megtalálni vele a közös hangot. Nagyon jó úgy dolgozni, hogy egy élő íróval közösen alakítjuk a szöveget a szereplők szájára.
Márk, te hogyan élted meg a közös munkát, mit szóltál, hogy egy tánc előadáshoz kell egy történetet írnod?
Márk: Élveztem, hogy lendületes és végtelenségig nyitott csapat tagja lehettem. Sokat tanultam a közös munka során. Nagy kihívás volt a fix szereplőgárda és a tánc jelenléte, ami nekem nagy mumusom egyébként (nevet). De úgy érzem, összhangba került minden, méghozzá eléggé gyorsan. Sokat merítettem Zsófi elhivatottságából. Talán, így volt megírva odafenn ez az egész. Büszke vagyok a csapatra és a munkánkra. Hiszen nem győzöm hangsúlyozni Zsófi érdemeit, hogy ez egy mindtől és mindenkitől független produkció.