Sándor Mária: Én egy egyszerű ápolónő vagyok, hiába látnak bennem mást
"Szeretnék újra ápolónőként dolgozni"
Van olyasmi, amit nem a közért, hanem kizárólag magadért teszel ebben a „harcban”?
Én nem dolgozhatok a szakmámban jelen pillanatban, mert nem vagyok hajlandó kifizetni a kamarai tagságot. Ugyanakkor hiszem, hogy vissza fogok menni az inkubátorok mellé, egy megbecsült szakmába, ahol van időd elvégezni a munkád, és nem élőhalottként ténferegsz egy-egy átdolgozott nap után. Ha úgy vesszük, akkor ez az, amit ebben a mozgalomban magamért teszek: szeretnék újra ápolónőként dolgozni!
Mit gondolsz, mi lehet az a tulajdonságod, ami miatt téged meghallgatnak, amiért te lettél ennek az ügynek a szószólója?
Nevetni fogsz, de én a leghalkabb szavú nővér voltam. Nekem mindig ezer dolgom volt, nem szerettem leülni, még a kávét is inkább állva ittam meg, mert nem szerettem a pletykát, inkább kimaradtam belőle. Ha elvégeztem a munkám a saját területemen, akkor szaladtam tovább segíteni, vagy ha úgy adódott elbeszélgettem a csecsemőkkel. A kolléganőim így ismernek. Szóval nem tudnám megmondani, hogy miért éppen engem hallottak meg.
Úgy tűnik, hogy folyamatosan csinálsz valamit. Mégis miből töltekezel?
Nagyon keveset alszom, hajnal 2-ig ülök a gép előtt, mert nem tudok lefeküdni addig, amíg minden levélre nem válaszoltam. Ezért aztán fáradt vagyok, ez tény. De nagyon szeretek olvasni! Ám nem igazán a regényekért rajongok. Sokkal inkább olyan szerzőktől olvasok, akiket most sikerült személyesen is megismernem, és jó embereknek tartom őket, valamint adok a véleményükre. Emellett pedig szeretek enni, így rendszeresen összejövünk a társaimmal egy-egy ebédre, vagy vacsorára.