Skandináv stílus - a tökéletes lakberendezési irányzat
Sokan összekeverik a skandináv designt a minimalizmussal, pedig vannak alapvető különbségek a két irányzat között. Míg utóbbi ridegebb, nagyon letisztult anyagokkal és színekkel dolgozik, addig utóbbira a természetes, meleg materiálok és árnyalatok jellemzőek. Amennyiben modern, de mégis egyszerű és funkcionálisan kielégítő otthont szeretnél, ez a stílus nem okoz csalódást.
Skandináv lakberendezési stílus
A skandináv dizájnt az egyszerűség, a minimalizmus és a funkcionalitás jellemzi. A 20. század elején jelent meg, majd az 1950-es években virágzott az öt északi országban: Dániában, Finnországban, Norvégiában, Svédországban és Izlandon. A skandináv tervezők különösen olyan háztartási cikkekről ismertek, mint a bútorok, textilek, kerámiák, lámpák és üveg, de a skandináv dizájnt kiterjesztették az ipari formatervezésre, például a szórakoztató elektronikára, a mobiltelefonokra és az autókra is az évek során.
A 20. századi népszerűség és koncepció meghatározása
A skandináv textilművészek a 20. század elején váltak ismertté, termékeik pedig a második világháború után az egész nyugati világban elterjedtek. 1954-ben a Brooklyn Museum megtartotta "Design in Skandinavia" kiállítását, és Amerikában kialakult a skandináv modern bútorok divatja.
A skandináv design koncepciója az 1950-es évek óta tudományos vita, kiállítások és marketing napirendek tárgya. Sokan hangsúlyozzák azokat a demokratikus tervezési ideálokat, amelyek a mozgalom központi témái voltak, és amelyek tükröződnek a kortárs skandináv és nemzetközi dizájnt övező retorikában. Mások azonban elemezték a skandináv dizájn külföldi befogadását, a mítoszteremtés és a fajpolitika egy formáját látva benne.
Anyagok és jellemzők
A skandináv dizájn a természetes anyagok (fa nagyon jellemző pl.), "sápadt", melegebb színek és minimalista formák alkalmazását jelenti a lakberendezésben. Ezt a stílust is a világos, tágas terek jellemzik, ilyen helyeken tud igazán érvényesülni a pompája.
A modern megjelenés a skandináv régióban - Svédországban, Dániában, Finnországban, Izlandon és Norvégiában - az 1950-es években kezdett elterjedni. Arrafelé számos fehér fából épült házakkal találkozhatunk, az enteriőr esetében pedig a monokróm színösszeállítások az uralkodók.
Valami egyszerre lehet minimalista és skandináv, de a fő különbség a két stílus között az alkalmazott anyag. Előbbi gyakran használ rozsdamentes acélt, krómot és lakkozott műanyagot, utóbbi pedig a szerves típusokra - kenderszőnyegekre, hajlított faszékekre, szövött kosarakra - fókuszál. Minkét dizájn tiltja a rendetlenséget, épp ettől olyan letisztult az egész.