Hét alkalom, amikor az embereket a saját ruháik ölték meg
Mondják, hogy a szépségért szenvedni kell, de a következő sztorik azért komolyabbak ennél. Íme néhány példa arra, hogy az emberek nemcsak manapság, hanem régen is mindenre hajlandóak voltak a tökéletesség eléréséért. És ez lett a vesztük.
I. Erzsébet királynő
I. Erzsébet uralkodása alatt a sápadtság szinonimája lett a szépségnek, gazdagságnak és nemességnek. A fakó, világos, porcelánszerű bőr ideálnak számított, a makulátlan megjelenés érdekében pedig a nők végletekig képesek voltak elmenni. Cerusz - ólom alapú - sminket használtak, ami azonban hegeket és egyéb egészségügyi károkat okozott. Ami magát a királynőt illeti, olyan mértékben alkalmazta az anyagot, hogy a végén haldokolni kezdett tőle, magyarul szépen megmérgezte saját magát.
Gyúlékony parókák
A György korabeli időkben (1714-1830) a nők szinte állandóan parókákat viseltek, melyek valódi hajból (leginkább szűzi változatból) készültek. A kiegészítőket gyapjúval egészítették ki és cukorvízbe mártották, úgyhogy mindenki el tudja képzelni, milyen "illatosak" lehettek pár felvétel után... fogalmazzunk úgy, hogy gyakran tisztíttatták őket. Egyik hátulütőjük volt hatalmas méretük, sokszor probléma volt begyömöszölni őket az ajtón is, de a legnagyobb hátrányuk az volt, hogy a hölgyek néha gyertyákba botlottak és lángra kapott a fejük. Akkoriban számos halálesetért bizony a parókák voltak felelősek.