Amiről még beszélni sem szeretünk: az intim gyanta
Szakértőnk, Tóth Zsanett legújabb írásában alaposan körbejárja az intim gyantázás témakörét. Többek között kitér arra, hogy ez a kozmetikai kezelés honnan indult, hogyan lett népszerű a nők körében, illetve miként alkalmazzuk az eljárást helyesen.
Intim gyanta
"Nyár van, alig fürdőruhában..." - hangzik a klasszikus. Ugyan még nyár most nincs, de a tavasz a nyakunkon, és ahogy az idő melegszik, egyre inkább nagyobb figyelmet, gondot fordítunk a megfelelő, higiénikus szépségápolásra. Utóbbihoz bizony az intim gyanta is hozzátartozik, ezzel kapcsolatban viszont felvetődhet bennünk, nőkben számos kérdés. Cikkünkben kozmetikus szakértőnk, Tóth Zsanett igyekszik választ adni a leggyakrabban felmerülő bizonytalanságokra.
Szőrtelenül vagy természetesen?
Bár télen is népszerű téma a szőrtelenítés kontra természetesség, ahogy melegebb lesz és lassan előkerülnek a fürdőruhák, ez a kérdéskör hatványozottan fókuszba kerül. A hideg hónapokban könnyebb azt mondani, hogy a természetes szőrzetre szavazunk, de legalábbis szeretjük halogatni a fájdalmas eljárásokat - legyen az epilátor vagy kozmetikában történő gyantázás. Nyáron viszont a halogatóknak is első dolguk a szőrtelenítés és a természetesség hívők egy része is inkább bejelentkezik a kozmetikushoz, hiszen a hideg napokon oly' gondosan pulóverekbe és nadrágokba bújtatott karok és lábak előbukkannak, közszemlére téve a sima vagy éppen természetes valójukban hagyott bőrfelületeket.
A karok, hónaljak, lábak szőrtelenítésének kérdését még taglalni fogjuk későbbi bejegyzéseinkben (Hogyan szőrtelenítsünk? Mire figyeljünk oda? Cukorpaszta vagy sima gyantázás?), most viszont szeretnénk alaposabban is körbejárni az intim gyanta témát, hogy elkerülhessük Samantha mondását a Szex és New Yorkból, miszerint "Ne süttesd, még bozót tűz lesz".
Tehát valójában mi is az oka annak, hogy szőrtelenítünk? Azt tanácsoljuk, mielőtt elhatározzuk magunkat az intim gyanta mellett vagy ellen, járjuk körbe a szőrtelenítés kérdését.
Mikor lett divat? Avagy a szőrtelenítés története
Azt hihetnénk, hogy a szőrtelen testrészek a Szex és New York sorozattal váltak népszerűvé - azonban a nőknek már jóval korábban jelentkezett az igénye a csupasz bőr iránt. Bármilyen meglepő is, nem egy nő volt az első, aki meg szeretett volna válni a szőrzetétől: időszámításunk előtt 3000-ben lett először divat a szőrtelenítés, méghozzá a férfiak körében. Ekkor még a csupasz mellkas a nyers férfierőt hivatott szimbolizálni. A nők először az ókori Egyiptomban kezdték szőrteleníteni a teljes testfelületüket - állítólag, mint sok minden másban, ebben is Kleopátra járt az élen. A ma ismert gyanta helyett ekkor még méhviaszt használtak, emellett pedig habkővel és kagylóhéjjal próbálták eltávolítani a nem kívánt szőrszálakat. Az intim területek szőrtelenítése viszont ekkor még főként egészségügyi okok miatt történt - így próbálták a nők óvni magukat az élősködőktől. Amíg Egyiptomban még a kígyóvért is bevetették a csupaszságért, addig a görögök addig dörzsölték a testüket különböző érdes felületű bőrökkel, amíg a szőr ki nem kopott. A rómaiaknál a szőrzet hiánya már a vagyont jelképezte - minél gazdagabb volt valaki, annál csupaszabb volt a teste. A nemkívánatos szőrszálakat tűzkőből készült borotvával és csipeszekkel távolították el, szintén egészségügyi okokra hivatkozva - úgy gondolták, ha nincs szőr, nincs betegség.
Hosszú csend után a következő nagy szőrtelenítési hullám az 1500-as években köszöntött be: I. Erzsébet a szemöldöknélküliség divatját diktálta, és annak érdekében, hogy magasabbnak tűnjön a homloka (az arisztokrata divatnak megfelelően), még az ott növő haját is eltávolíttatta. Ebben az időben pedig az intim szőrtelenítés is hatalmas divat volt (egészen az ókor óta), azonban ezt a század második felében Medici Katalin vallási okokra hivatkozva betiltotta.
A szőrtelenítés forradalmasítását King Camp Gillette-nek köszönhetjük, aki az 1800-as évek végén megalkotta az első modernkori férfiborotvát az indiánoknál tett látogatásai és az ott gyűjtött tapasztalatok alapján. A nőknek viszont 1915-ig kellett várni arra az eszközre, ami megkönnyítette számukra a szőrtelenítést: ekkor dobták piacra az első női borotvát, 1940-ben pedig már az elektromos változata is kapható lett.
Az intim területek fazonja évről-évre, akár országonként is változott és változik most is. A '20-as és '30-as évek voltak talán a mai kor tükörképei: ekkor ugyanis nem volt kifejezetten egy divatirány, a sűrű szőrzettől a teljesen csupasz intim tájakig bármely megoldást szívesen választották a nők, a braziltól a háromszögön át a bozontig - bár a teljes szőrtelenítés ekkor erkölcstelennek számított. Az intim szőrtelenítés elfogadását és divatbéli térhódítását a nagy borotvagyártók megjelenésének és térfoglalásának köszönhetjük. A 20. század végén pedig a főként férfimagazinokban megjelenő fazonok mellett az intim szőrtelenítés szinte kötelezővé vált valamilyen formában.
Mi tehát a tanulság? Az intim szőrtelenítés nem a mai kor hozadéka, a nők már ötezer éve törik azon a fejüket, hogyan tudnának a lehető leggyorsabban, legtartósabban, legkíméletesebben és legfájdalommentesebben megszabadulni a szeméremszőrzetüktől, és erre mindig találtak valamilyen kifogást: hol egészségügyi okokra hivatkoztak, hol a divatra, hol a társadalmi ranglétrán elfoglalt helyükre.
Cikkünk folytatódik...
Fotó: Profimedia - RedDot
Oldalak
Hasonló cikkek
