Zsenik vagy betegek? Tények és tévhitek az autizmusról
Az autizmus mára egy igen széles körben ismert betegség. Köszönhető ez többek között az orvostudomány fejlődésének, emellett azonban az amerikai filmeknek is, például az Esőember, vagy a Temple Grandin című alkotásnak. Ezeket persze érdemes megnézni, és viszonylag jól visszaadják a betegség legáltalánosabb jegyeit. Ám lehetetlen ilyen egyszerűen megismerni ezt a komoly, és rejtélyes rendellenességet, amit az autista gyerekek szülei is tanúsíthatnak. Íme néhány tény és tévhit, hogy tisztábban lássunk.
Az autisták világa
Jöjjön először néhány száraz tény. Az autizmus egy ideg-fejlődési rendellenesség, melynek eredetét, okait még nem azonosították, de a genetikai tényezők, olybá tűnik, közrejátszanak. Abnormális viselkedés, és érdeklődés, csökkent kapcsolatteremtési, kommunikációs képességek, zavart, például monoton hangú beszéd – ezekkel jellemezhető a betegség. Az autista gyermeket a rendellenesség saját világába zárja be, melynek a kulcsát szinte lehetetlen megszerezni.
Egy hozzáértő azonban állítja, aki ismer egy autistát, az csak egyetlen autistát ismer. A betegség ugyanis nemcsak sokféle, hanem kiszámíthatatlan. Van, akinél csak alig észrevehetően jelentkezik, de van, akit súlyosan érint. Szerencsére egyre több vizsgálatot folytatnak, mely az autisták gyógyítási és diagnosztizálási módszereit kutatja. A betegséget legjobban úgy lehetne megérteni, ha látnánk egy autista szemével. Vajon mit mondana egy kislány, aki ezzel a rendellenességgel küzd?
„Lenyűgöznek a körülöttem levő tárgyak, amiket jobban megértek, mint az embereket. Ők bonyolultak. Nem értem, miért nem tudnak olyan őszinték és tiszták lenni, mint én. Boldog vagyok, nagyon jó nekem ebben a világban, itt olyan egyszerű minden, és olyan biztonságos. A terapeutám azt mondta, fontos tagja vagyok a családomnak, ami nagyon jó érzés. Szeretnék hasznos lenni, megtanulni mindent, de sokszor nem enged kitörni…”
Tévhitek
Sokan azt gondolják, az autizmus egy ritka állapot, ám ez az elképzelés téves, sokkal többen vannak ők, mint gondolnánk. A 90-es években végrehajtott kutatások szerint évente 1 a 150 gyerekből autista. Gyakoribb a betegség, mint például a Down-szindróma.
Téves az is, hogy az autisták el akarják kerülni a társas kapcsolatokat. Nagyon szívesen barátkoznának, de betegségük által akadályozva vannak, így nagyon nehéz számukra kapcsolatot teremteni és fenntartani. Nem hiányoznak belőlük az érzelmek, csak nem tudják, hogyan fejezzék ki az emberek számára érthetően azokat, illetve hogyan viselkedjenek a környezetük által elvárt módon.
Az Esőember című film Dustin Hoffman által megformált figurája különleges képességekkel bír. Ám ez a valóságban nagyon ritka. Bár nincs gyakorisági felmérés, de egyes vélemények szerint 200 autistából 1, vagy 2 rendelkezik nem mindennapi készségekkel.
Az autisták állapotának javítására, és arra, hogy kibontakoztassák képességeiket nagyon sokféle módszert alkalmaznak. Ezek sokszor sikeresek is. Nem igaz tehát, hogy egy autizmussal élő személyt nem lehet oktatni, tanítani. Különböző feladatok, terápiák segítségével fejlődhetnek a memória, számolás terén, az érzékelésben, és a kommunikációs képességekben is, például megtanítható nekik a szemkontaktus.
Aki közelebbről meg szeretné ismerni egy autista ember életét, annak ajánlom Seth. F. Henriett, születési nevén Fajcsák Henrietta autista költő, író Autizmussal önmagamba zárva című könyvét, melyből színdarab is készült. Ennek leghíresebb, nagy port kavart mondatával jól jellemezhető ez a különös rendellenesség:
"Volt egyszer egy világ, a világban egy bolygó, a bolygón egy földrész, a földrészen egy ország, az országban egy város, a városban egy lakás, a lakásban egy szoba, a szobában egy ember, s az emberben egy világ."