Kés alatt - Plasztika mint szenvedélybetegség?

A szenvedélybetegségek korát éljük: sokan élnek az alkohol vagy a cigaretta rabságában, mások éppen ellenkezőleg, túlzásba vitt egészséges életmóddal sanyargatják magukat. A plasztikai műtétek térhódításával pedig egyre többen fekszenek kényszeresen a kés alá.

Szenvedélybetegség
A köztudatban a szenvedélybetegség egyenlő az alkohol, cigaretta és esetleg a szerencsejáték függőséggel, pedig mostanra már jóval szélesebb a skála. Szakemberek írtak már a szex- és szerelem függőségről, a romantika függőségről, a sorozat függőségről, a koffein vagy akár csokoládé függőségről is. De létezik internet, vásárlás és testedzés függőség is.

Miért lenne kivétel a plasztikáztatás? Bármilyen cselekvést túlzásba lehet vinni. Mint minden szenvedélybetegségnek, a mértéktelen plasztikáztatásnak is ismérve a kényszeres jelleg: a beteg hiába határozza el, hogy felhagy rossz szokásával, puszta akaratereje kevés ehhez.

Plasztika, a tehetősek szenvedélye
A szépészeti beavatkozások ára az utóbbi években bár jelentősen csökkent - így egyre többen engedhetik meg maguknak, hogy átszabassák azt a testrészüket, amivel nincsenek megelégedve -, még mindig elsősorban a gazdagok privilégiuma. Így például a sztároké: Madonna, Lindsay Lohan, Donatella Versace, Meg Ryan, Priscilla Presley azok közé a nők közé tartoznak, akik már több esztétikai műtétet is végrehajtattak magukon. Régebbi és újabb képeiket végignézve és összehasonlítva könnyen eldönthető: vajon megéri a rengeteg beavatkozás?

Miért fekszünk kés alá?
Az öregedéstől való félelem, vagy a nem megfelelő önkép vezeti a legtöbb embert a plasztikai sebészek rendelőjébe. Gyors és látványos eredményt várnak a szépészeti beavatkozásoktól, ezért könnyű is rászokni: minimális energia befektetés jó esetben maximális megelégedettséget hoz.

Mivel a plasztikai sebészet is fejlődik, ma már nincs olyan testrész, amit az orvosok ne tudnának szebbé varázsolni pár metszéssel, szúrással és öltéssel. Veszélyes lehet a könnyen elérhető változás: ahelyett, hogy testmozgással, fogyókúrával és természetes módszerekkel érnénk el a kívánt eredményt, a könnyebb utat választva a kés alatt kötünk ki. A gyorsan jött „tökéletesség” hatására felfedezhetünk magunkon újabb „hibákat”, ahelyett, hogy elfogadnánk természetes szépségünket. Vagy valóban a virsliajkaké, a dinnye nagyságú melleké és a kifeszített, ráncmentes bőré a jövő?