Gondolkodtál már azon, hogy miért ásítunk? Íme a magyarázat
Naponta számtalanszor engedünk ennek az ősi reflexnek, épp ezért magától értetődőnek vesszük. Pedig izgalmas feltárni a gyökereit.
Nem oxigénhiány okozza
Te hányszor ásítasz naponta? Nyilván nem szoktad megszámolni, de azért az gyanítható, hogy viszonylag sokszor. Észre sem veszed: nem tudatosul benned, nem tulajdonítasz neki jelentőséget, hiszen ez az ősi reakció ugyanúgy a mindennapi élet része, akár az orrfújás vagy a fogmosás. De miért is ásítunk? Hajdanán úgy tartották, hogy az ősi reakciót oxigénhiány okozza. Ugyanakkor a kisbaba is ásít az anyaméhben, pedig nem is szájon át lélegzik. Azóta persze már rég rájöttek a kutatók, hogy az ásítással egyáltalán nem jut több oxigén az emberi szervezetbe, mint egy sima belégzéssel. Érdekes egyébként, hogy ez az ősi reflex az állatvilágban is megfigyelhető, ott azonban más célt (is) szolgálhat: például udvarlást vagy békülést, míg nálunk akkor jelentkezik, ha az álmosság vagy az unalom kerít hatalmába.