Athénban tengerre szállunk - Blogbejegyzés
Athénban
A fáradtság miatt és a reptérre vezető dugókkal tarkított út után nem éreztem magam igazán jól, de két órával később már nyugodtabban szálltam le Athén repterén. Az út negyedét már megtettük. Persze az a whiskey még mindig jól esne, de Athénból még hosszú az út a szállásunkig, keressük a neten előre kinézett kijáratot, ahonnan a buszunk indulni fog. Határ nincs, ellenőrzés nincs, gyorsan kint vagyunk, megvan a buszjegy, kéne az a whiskey. Visszaindulok, de a reptéren még vizet is nehezen találok, van virágos, lehet venni csokit, könyvet, megvan a pizzázó is, végül találok vizet. A whiskeyről lemondva sétálok vissza a buszmegállóba, ahol Lefi várt a csomagokkal, 7 euró a whiskey, de hoztam helyette vizet, ez csak 0,7 volt.
Indulunk is, csomagok a buszon, irány a kikötő, ahol majd a szállásunk lesz egy rövidke éjszakára. Lepakolás után még csellengünk egy kicsit, hátha akad valahol egy gyrosos, de éjfél is elmúlt, gyros nincs, találunk viszont egy pékséget jól megpakolt szendvicsekkel, reggelig kibírjuk ennyivel. Kettőre ágyban vagyunk, hatkor kelünk. Csipa, kávé, svédasztal helyett melegszendvics, majd két álmos szempárral nézzük a hatalmas kompunkat, ami mellett eltörpülnek a kamionok.
Könnyű eltévedni, bár az utasok csak három emeleten bolyonghatnak
Nyolc emelet, ebből öt a garázsszint. Vannak alvókabinok, kávézók, külön szobák, amikben repülőkről ismert széksorok és persze mindenütt kilátás a tengerre, a következő négy órában. Ablak mellett választunk helyet, laptop elő, ez a mai irodánk. Még internet is van, igaz, 1500 Ft és hozzáteszik, hogy nem biztos, hogy jó lesz a jel, kibírjuk nélküle.
Ma tengerre néző irodánk van
Érkezés Paros szigetére
A négy óra gyorsan eltelik, a tenger tiszta és gyönyörű kék mindenütt, felváltva csellengünk a hajón, nézzük, ahogyan a komp felkavarja maga mögött a vizet. Lassan megérkezünk az első állomásra, Paros szigetén, Parikiában van a kikötő, innen már csak egy rövid buszút és a kite-centerbe érünk. Ott majd kiderül, hol fogunk lakni. Olyan, mintha napokkal ezelőtt indultunk volna útra, pedig még 24 óra sem telt el és a mai napnak is csak a felénél járunk.
Innen már csak egy rövid buszút
Ha tetszett a bejegyzés, nyomj egy lájkot vagy olvasd el az előzőt is: Irány a reptér, irány dél!
Oldalak
Hasonló cikkek
