Ami másmilyen, mint otthon - Közlekedj Thaiföldön

Tényleg majmok mászkálnak az utcán? – kaptam meg az első kérdést, amikor ideértem. Nem, az utcán nem mászkálnak. Sőt, egészen meglepő módon a hegynek csak egy kis részén mozognak, nem jönnek le, nem fedezik fel a kilátópontokat.

Kóbor kutyák és árusok

Az utcán annál több viszont a kóbor kutya. Összegömbölyödve alszanak az út mentén vagy kötelességtudóan megugatnak. Tizenpár óra utazás után, amikor fáradtan bekanyarodtunk a Soi 88-re és egyre csak haladtunk felfelé az úton, nem tudtam, mire számíthatok. Az utca koszos, rengeteg ember az út mentén árul valamit, ütött-kopott bódék állnak az út mentén, kutyák mászkálnak össze-vissza, egy idegen autójában ülök és fogalmam sincs, hogy hova visz. Aztán kiderült, hogy a Soi 88 egy forgalmasabb út, ezért vannak itt ilyen sokan, ezért sütögetnek 50 méterenként valamit. Vannak persze ritkább forgalmú utak, ahol se kóbor kutya, se útmenti árusok és annyira szűk, annyira intim, hogy olyan érzésed támad, minta valaki kertjében lennél. És van egy 2x2 sávos út, a városon keresztbe, ahol viszonylag ritkán van zebra és igazából az se sokat jelent. Ami még nehezíti a dolgot, hogy baloldali közlekedés van.

Megvan az a rész a Holidayből, amikor Cameron Diaz rettegve ül a kis miniben Angliában és miközben csukott szemmel elindul, azt mantrázza, hogy meg tudod csinálni? Na, az elején pont így voltam én is. Bár Thaiföld sosem vált gyarmati országgá, mégis baloldali közlekedés van és rengetegen járnak motorral, köztük pedig vagyunk néhányan mi, biciklivel. A motoron ritkán ül egy ember és még a kettő sem túl gyakori, sok esetben 1-2 gyerek is felfér a járműre – a thaiok kicsik. A motor pedig van, hogy átalakul, kiegészül egy oldalkocsival vagy hozzácsapnak egy büfékocsit.

Amikor még gyalogosok voltunk, rendre rossz oldalon mentünk, aztán rájöttünk, hogy ez igazából nem számít, mert néha maguk a motorosok sem a megfelelő oldalon mennek. Bár káosznak tűnik, mégsem láttunk egyetlen balesetet sem. Nem vágnak eléd, a kereszteződésnél várnak, türelmesek és akár segítenek is a turistáknak átkelni az úton – például amikor a főútra nagyívben kanyarodnék jobbra, mellém jönnek és intenek, amikor indulhatunk. Magamtól nem biztos, hogy biztonságosnak értékelném a helyzetet. Aztán ehhez is hozzászokik az ember és már könnyebben lavíroz a biciklivel a motorosok és autók közt, akár este is.