Széllel szálló ígéretek

Hány ismerősödnek mondtad már, hogy „majd igyunk meg egyszer valamit, és dumáljunk”? És hányszor tartottad be?
Miért nem gondoljuk komolyan?
Én is mondtam már, nekem is mondták már. Milliók ajkát hagyja el ez a mondat évente, amely üres ígéretté válik a következő másodpercben. Természetesen eszünk ágában sincs beváltani az ígéretet. Pusztán csak udvariasságból vetjük fel az újralátás lehetőségét. De miért nem gondoljuk komolyan? Vajon, ha valaki ezt mondaná neked, s utána komolyan is vennéd, akkor mi történne? Valószínűleg egyedül ülnél egy kávézóban.
A SZIN fesztiválon megismertem egy srácot, akivel egy év után ugyanott összefutottam. Alacsony, kigyúrt pasi volt. Épp a medencében sütkéreztem, amikor meglátott, s odajött köszönni. Sűrűn mentegetőzött, hogy már milyen régóta szeretett volna találkozni, és hogy sajnálja hogy nem hívott, de örült annak, hogy végre találkoztunk. Mondta, hogy később igyunk meg valamit. Valószínű, hogy egy hatalmas fesztivál több tucat sátra között majd megint összefutunk csak úgy, hogy meghívjon egy italra! Miért nem akkor és ott mentünk el? Ha pedig nem akart velem inni, akkor minek ígérte meg? Lehet, csak udvarias akart lenni.
Ha mindig elmennénk ilyenkor kávézni, mindig egyedül maradnánk...
Fotó: flickr.com
Oldalak
