Neked ő kell! Vagy mégsem?

Érezted már úgy, hogy amikor épp nem vágysz kapcsolatra, ellenállsz a férfitársadalomnak, beadod magadnak azt a maszlagot, hogy egy független, erős nő vagy, akinek nincs szüksége senkire, akkor botlasz bele valakibe? Ebben a nyilván különleges helyzetben csak egy gondolat fogalmazódik meg benned: ez nem véletlen! Ez valamilyen kozmikus dolog, biztos jelent valamit!
Nincsenek kozmikus véletlenek
Nos, ki kell, hogy ábrándítsalak, mert az égegyadta világon semmit sem jelent. Csupán valamikor voltál valamilyen helyen, nem pedig egy égi áldás hullt a nyakadba.
De amíg erre rá nem jössz, olyan rózsaszín ködben fogod látni szívszerelmed, hogy attól még Barbie is szivárványt hányna. Ez tipikusan az az eset, amikor elképzelsz valamit, létezik valami a fejedben, ami korántsem egyezik a valósággal, csak kivetíted a fantáziádat egy személyre, és elhiszed a saját hazugságod. Drasztikus beavatkozásra van szükséged ahhoz, hogy kimászhass ebből a mély kómából.
Kezdetben minden hibája vonzó. Szereted, ha nyápic, ha esetlen, ha egy épkézláb mondatot nem tud összerakni, ha kicsit bénázik, te minden hiányosságát szeretni tudod.
A legelején nagyon tetszett egy srácban, hogy esetlen, hogy kicsit szerencsétlen, hogy nem határozott, még azzal sem volt semmi bajom, ha két kávé közül húsz perc után sem sikerül választania. Szerettem, hogy egy értelmes mondatot nem tudott összerakni, hogy kifejezze a gondolatait, és fel sem tűnt, hogy képtelenség értelmesen elbeszélgetni vele. Mert elképzeltem valamilyennek. Ezek után nagyon nehéz volt később reálisan szemlélni a kiválasztott pasit. Van, hogy évekbe is beletelhet, hogy a "nekem ő kell minden áron" fázisból egyáltalán eljuss a "vagy mégsem"? kérdéshez.

























