Ilyen az, amikor mindentől meg akarok szabadulni
Tényleg elegem van mindenből...
Pauer Krisztina - Lélek Koffein blog írója, alapítója
Több év kemény önvizsgálat és önismeret után rájöttem: írni szeretnék. A kislányomnak. Nőknek. Magamnak. Beszélni szeretnék. Könnyedén. Sallangmentesen. Nem csak a felszínt kapargatva. Manírmentesen. Adni szeretnék. Segíteni szeretnék. Utat szeretnék mutatni. Értéket szeretnék teremteni. Humorral és öniróniával szeretném megosztani a gondolataimat.
Élj! Minden mentesen!
Amikor úgy mindenből és mindenkiből elegem van, fogom magam és elkezdek otthon sütni.
Orsi barátnőm amúgy is küldött már 2 hónapja valami „mindenmentes” csokitorta receptet, gondoltam kipróbálom.
Nem azért mondom, mert én csináltam…,de zseniális lett!
Megint piszok ronda, de brutálisan finom.
(És ettől legalább nem nő a popi...)
Nem vagyok ez a "mindenmentesen etessük a gyerekünket anyuka", sőőőt, amint láthattátok az előző írásaimban, vannak elfuserált, rémes sütemény próbálkozásaim, de legalább ilyenkor teljesen kikapcsolok és belemerülök a recept minden egyes rejtelmébe.
No...akkor aztán jelen vagyok!
Tolle papa büszke lenne rám.
Ilyenkor az egész lakásban káosz van és a gondolataimat látom megelevenedni a konyhapulton.
Zűrzavar, fejetlenség, felfordulás, kupleráj a köbön.
De lesza**m...,mint most már annyi mindent és mindenkit...
Van, amikor legszívesebben üvöltenék. Üvöltenék, hogy: "ELÉG!"
Elég a harcból!
Elég a sok hazug emberből!
Elég a sok csalódásból!
Elég a konfliktusokból!
Elég a sok bántásból!
Elég az egoból!
Elég a sok gusztustalan félreértésből!
Elég a túlakarásból!
Elég a kudarcokból!
Elég a magyarázkodásból!
Elég a gonoszságból!
Elég a szívtelenségből!
Elég a sok alattomosságból!
Néha azért élném az életemet ezek nélkül. Olyan „mindenmentesen”…
Nos...az ilyen időszakban sok minden segíthet...legalábbis nekem megvan a magam "eszköztára", hogyan és miként tudom magam gyógyítani...
Dühönghetnék.
Sírhatnék...(nem mintha ilyenkor nem ezt tenném hüppögve titokban éjszaka a paplan alatt, vagy a wcben...)
Mégis a frusztráló/ fojtó helyzetekben a konyhát választom.
Az "alkotói munka" közben van időm gondolkodni, van időm a sok felgyülemlett hulladék mellett kidobálni a fent felsoroltokat...
Aztán egy mély levegőt veszek, rendet rakok, kitakarítok, összepakolok és lelkiismeretfurdalás nélkül felfalom a lányommal együtt a csokitortát...a MINDENMENTESET.
További gondolataimat megtaláljátok a közösségi oldalamon is!
Várlak szeretettel!
Töltődj! Olvass! Inspirálódj!