Álom, álom... édes álom?
A harmadik helyszín
A harmadik viszont rémlik. Egy kisebb csapattal voltunk valamerre. Dimbes-dombos volt az udvar, amin egy kis házikó állt, ahol senki nem volt, csak egy ágy, asztal, székek, ruhák szétdobálva, de látszott, hogy lakik ott valaki, csak most épp nincs otthon. Valahogy az volt az érzésem, hogy kicsik voltunk és az autónk is kicsi. Tovább mentünk a mellette lévő házhoz. Az út, mivel kicsik voltunk, elég hosszúnak tűnt. Mikor megérkeztünk a ház elé azt az utasítást kaptam, hogy szerezzek altatót és akkor nem lesz baj. Bementünk a házba, ahol volt egy kis kavarodás, felmentünk valami emeletre, aztán meg lejöttünk, de nem emlékszem minden részletre… Végül megkaptuk ugyan az altatókat (ami pont úgy nézett ki, mint egy sodort cigi, csak átlátszó volt kissé a papír, amiben kék színű izé volt összesodorva), de gyorsan kellett távoznunk. Ezért hirtelen megfogtam felülről (???) az autót mindenkivel együtt, aki benne volt és futni kezdtem az előző ház felé.
Igen, hirtelen nagy lettem. Olyan nagy, hogy két lépés után (kezemben az autóval és a benne ülőkkel) már ott is voltunk. Mikor letettem a kertbe a kocsit, mindenki kiabálni kezdett, hogy nagyon rossz ötlet, ne menjek be egyedül a házba… De valamiért nem volt más választásom, be kellett mennem. Pontosan az előző ház volt, csak most a hátsó bejárata felől mentem az első felé, ugyanott voltak a tárgyak, a ruhák, a székek, az asztalon a dolgok ugyanott hevertek, csak az ágyon volt valami fura. Odavilágítottam a telefonommal (???), és egy nő ébredezett. Te mit keresel itt? - kérdeztem. Ébredezek - mondta a csaj. Na, akkor én mentem - vágtam rá, és azonnal futottam tovább, ki a házból. De amint kiértem, olyan helyen találtam magam, ahol már jártam egy másik álmomban. És emlékeztem is pontosan erre, hogy egyszer már megálmodtam ezt. Nagyot dobbant a szívem, ugyanis tudtam, hogy ez volt a legveszélyesebb dolog, amin valaha részt vettem.
Üldözés
Pár hónapja, (igen, pár hónapja!) azt álmodtam, hogy egy állatkertben járok. Tisztán emlékszem, hogy épp akkor Szegeden próbáltam, de annyira hülyeség volt az álmom, hogy nem írtam le nektek, de most értelmet nyert. Arra is emlékszem, hogy még az akkori ébredésem után is olyan élénken éltek bennem a dolgok, hogy szinte félelmetes volt! Tehát egy állatkert a helyszín, ahol az állatok tök szabadon járkáltak. Nem voltak a létesítményen belül kerítések. Csak körülötte egy kis szögesdrót, de úgy látszik, hogy az elég volt. Arra is emlékeztem, hogy a körbekerített puszta mellett házak vannak, ahol kutyák ugatnak. Majd hirtelen lassított felvételben menekülök két kutya elől, de nagyon közel járnak, átugrok valami szögesdrótos kerítésen, ott a kutyák fennakadnak, és nem tudnak utánam jönni.
Ahogy futok, egy nőstény oroszlánnal találom szembe magam. Lassítva szaladok felé, ő is nekiiramodik, és felém kezd futni, mire felfogom, hogy ezt nem lehet megúszni, pár lépéssel a lábam előtt elkap valamilyen kisállatot és azt kezdi enni. Pánikból jobbra fordulok, de nem tudok gyorsabb lenni, mert ez egy lassított felvétel. Nagyon para volt. Szóval jobbra fordulok, ott pedig egy jól megtermett hím oroszlánt látok, aki épp szintén futni kezd felém. Próbálok gyorsabb lenni az árnyékomnál, de tehetetlen vagyok, nem tudok a lassított felvételnél gyorsabb lenni. Persze mindent elkövetek. Minden erőmet bevetem és próbálok futni, de az állat nem engem céloz be, hanem a hátam mögötti lakomát, és szinte mögöttem fut el.
Olyan adrenalinlöket lüktetett a fejemben, hogy csak úgy össze-vissza kapkodtam a levegőt és úgy kalapált a szívem, hogy azt el sem tudom mondani. Csak futok és futok, végre meglátok egy kijáratot a falon. Mit keresett ott egy fal, fogalmam sincs, de arra vettem az irányt. Hirtelen egy ló vagy zebra elkapta a kezem és megpróbált mindent bevetni, hogy a földre terítsen. Harapott és rúgkapált. Hiába próbáltam küzdeni ellene, valahogy mindig az alkaromba tudott harapni… s mindez persze továbbra is lassított felvételben. Egy nagy boxer azonban hirtelen ott termett és elkapta az engem támadó lovat. Vagy zebrát. :) Megfordultam és a kijárat felé vettem az irányt, és ahogy hátra fordultam láttam, hogy a kutya már a zebra nyakát harapja. Vagyis ló. Tök mindegy…
Így aztán kijutottam, de úgy ébredtem, mint akin átment egy gyorsvonat. Emlékszem, hogy minden tagom fájt, izomláz lüktetett a testemben és folyt rólam a víz… Nem is értem, miért nem írtam erről… Ja, de tudom. Mert másnap álmodtam azt, amit le is írtam… Tudod, amikor egy nő visszajön a halála után… Na, mindegy.
Oldalak
