Ha megtanulod uralni az érzéseidet, békésebbé válhatsz - Így csináld
Általában úgy működünk, hogy jön egy erős hatás kívülről, valami történik az életünkben, és mi teljesen kibillenünk lelki egyensúlyunkból. Hidd el, nem lehetetlen megtanulni kezelni az érzéseidet, és egyre békésebbé válni. Olvasd el, hogyan!
Padma - kínai asztrológus, blogger
A kínai asztrológia apropóján kezdtem az írogatást, de igazából minden spirituális téma érdekel, mióta az eszemet tudom. Sok érték és érdekesség összegyűlt a tarsolyomban az évtizedek alatt, amit szíves-örömest osztok meg veletek blogomban, hátha rajtam kívül más is inspirációt merít belőlük.
Minden a felelősségvállalással kezdődik
Ehhez mélyen meg kell értenünk, hogy az érzéseinkért mi magunk vagyunk a felelősek, hiszen bennünk keletkeznek. Olyan kiszolgáltatottnak és tehetetlennek éljük meg magunkat, hogy ha jön valami külső hatás, akkor az teljesen képes kibillenteni bennünket lelki békénkből. Annyit látunk az egészből, hogy kívülről jött valami, ami feldúlt bennünket, ergo: az a külső dolog a hibás rossz érzéseinkért. Pl. egy ember mondott, vagy tett valamit – ebben az esetben egyértelműen megvan a bűnbakunk: ő tehet arról, ahogyan mi most érezzük magunkat. Lehetnek egyéb, sorsszerű történések is – amelyeket szintén mi magunk alapoztunk meg valahol, valamikor – de mi ekkor is a gonosz világot hibáztatjuk, esetleg istent. Mindenképpen hibáztatunk valakit-valamit – a külvilágban.
Mivel kb. kivétel nélkül mindenki így működik körülöttünk, szentül hisszük, hogy ez normális reakció, és nem is lehet másképp. Ha aszerint tartunk normálisnak valamit, hogy hányan csinálják, akkor ez valóban „normális”, de csak abban az értelemben, hogy általános jelenség. Mintha az ember így lenne kitalálva. Pedig ez nem így van. Az ember egy szüntelen fejlődésre képes lény csodálatos tudata által. Létünknek még hatalmas, gyönyörű dimenziói vannak, amiket még csak most kezdünk felfedezni.
Jelenleg még ott tartunk, hogy mindannyian többé-kevésbé így működünk, és ez az alapja legfájdalmasabb emberi játszmáinknak. Hiszen a másik tudván-tudja, hol vannak a nyomógombjaid. Egy elmérgesedett helyzetben ezért sok bántás érhet ezeken keresztül. És ugye már megállapítottuk: a másik ember fölött nincs hatalmunk, őt nem változtathatjuk meg. Én például elmegyek onnan, ahol bántanak, de mivel nem mindig kerülhetőek ki ezek a helyzetek, felismertem, hogy a belső munkát is el kell végeznem lelki békém érdekében, és egyszer s mindenkorra a kezembe venni ennek kulcsát. Miért adnám ezt oda bárkinek is?
Ki lehet lépni tehát a kezelhetetlen érzéseink által rángattatott mátrixból is, és az első lépést már megtettük azzal, hogy rájöttünk, bennünk van az alapja minden rossz érzésünknek.