A fürdetés árnyoldala - Egy anya naplójából
Az én kis bőgőmasinám
Bíztunk abban, hogy másnap jobban fog sikerülni. Csalódnunk kellett. De nem csak másnap, hanem az ezt követő 6 hónapban minden este. Akkor is bőgött, ha nem volt fáradt, akkor is ha minden bizonnyal nem volt éhes, akkor is, ha fürdőhabos vízbe tettük és akkor is, amikor játékokat pakoltunk köré. És persze végül magamat vádoltam, hogy biztosan azért nem szereti a fürdést, mert a kórházban, születése után én fürdettem, de ott nincs kád, csap alá tartva kell letisztítani, ami nekem nehezen ment, mert kicsit zavart, hogy folyton mozgott. (Már amennyit egy újszülött mozog.) Szóval biztosra vettem, hogy én okoztam az életében egy hatalmas nagy stresszt a fürdéssel.
Később javult a fürdési kedv, volt egy kevés, de tényleg kevés pacsálás és 4 év elteltével jelenleg ott tartunk, hogy az arcmosás okoz egy kisebb fennakadást és a hajmosás jár már csak iszonyatos hisztivel. Lassan ugyan, de határozottan jó úton haladunk az úszókarrier kiépítése felé.