Gyerek mellett is lehet tanulni - Csak nem olyan könnyű
Váááá! Nincs meg a bejegyzésem! – keltem fel ma reggel ezzel a gondolattal. A bejegyzéseket ugyanis rendszerint hétvégén vagy hét elején írom meg, hogy időben tudjam küldeni, hogy aztán a szokott napon, csütörtökön meg tudjon jelenni. Én azonban új év ide, új év oda, már késében vagyok. És hogy mi ennek az oka? Hát, az ominózus vizsgaidőszak.
Miért nincs időm tanulni?
Korábban már írtam, hogy szeptemberben tanulásba kezdtem. Elszántan csináltam végig az első szorgalmi időszakot, és büszkén kijelenthetem, hogy nem hiányoztam, minden házidolgozatot időben leadtam, a gyakorlati jegyeket már beszereztem, de van még hátra vizsga. Szóbeli! Először nem tűnt igazán ijesztőnek a dolog, hiszen ezer szóbelin vagyok túl és ennél jóval durvább anyagmennyiséget is megtanultam már. Az is mellettem szól, hogy idősebb vagyok, van munkatapasztalatom, egy menedzsment témát már saját bőrön is érzékeltem. Szóval annyira nem tűnt nagy akadálynak, de ma már látom, hogy az.
1 napom van hátra, és ahogy azt már normális, nappalis egyetemista koromban is csináltam, a vizsgák előtt időben felosztottam a tételeket. Minden napra megvolt, hogy hány tétel, hány oldal a cél. Most is pontosan így tettem. És ahogy 15 évvel korábban, most is, ahogy teltek a napok, úgy nőtt a tanulnivaló. A szépen eltervezett ütemet nem tudtam tartani. Ez állandó, ami változott, az az ok. Korábban a fő ok az volt, hogy tanulás helyett inkább csavarogtunk, beültünk egy kávézóba, ha csoportos tanulást terveztünk, akkor eldumáltuk az időt. Vagy olyan is volt, hogy este túl későn (korán) feküdtünk le és másnap ez hátráltatott.