Anya, ide nekem azt a palacsintát!
Nincs több agyalás, hogyan csinálok a pépesből gombócot, hogy azt egyedül fogyaszthassa el a csemetém! Elérkezett ugyanis a darabos ételek ideje, úgyhogy egyre egyszerűbb a dolgom a konyhában. És most is gondoltam rád, hátha jól jönne neked is néhány recept!
barizsuzsi - blogger
Egy anyuci vagyok. Egy anyuci a sok közül, aki túl ugyan a harmincon, de megtalálta a szerelmet. Feleség lett, férje lett, akivel együtt nevelgetik boldogan tüneményes Lölőkéjüket. Ha szeretnéd megismerni egy kissé buggyant anyuka tűnődéseit, gondolatait, kalandjait, blogomban mindenképpen tarts velem!
Jelentem: véget ért a gombócolós időszak! Lölő felnőttesre vette a figurát, most már tényleg úgy eszik, mint a nagyok. Nem is csoda, hiszen akinek annyi foga van, mint neki, nem is kér már összenyomkodott, préselt, pürésített, turmixolt ételeket. Ami azt illeti, a mozgás- és a beszédfejlődés mellett az étkezési szokások folyamatos változása is rendkívüli kaland. Neki is és nekem is. Amúgy imádtam a már nem pürés, de még nem is igazán darabos átmenetet is, hiszen sokkal kreatívabbá tett. Most viszont, a darabos ételek korszakának hajnalán, már olyan egyszerű a dolgom a konyhában, hogy csak na!
Változás kajafronton
Tényleg egy csomó minden változott az első évben, mármint Lölő első évében. A kajaügyek, ugye, 6 hónapos korában, a hozzátáplálás kezdetekor váltak igazán érdekessé. Sosem felejtem el az első korty almalevet és azt sem, milyen odafigyeléssel turmixoltam a gyümölcspépeket. Ja, meg azt a nézést, amikor Lölő megkóstolta a cukkinit és a karfiolt. Hm, mennyire hihetetlen, most meg már csirkemájat rágcsál és mutat a sajtra, hogy azt is reszeljek a kiflijére. Mielőtt megint elkap a mosolyogva könnyezős nosztalgiázás, kilyukadnék arra, ezúttal valójában mit is szeretnék megosztani veled.