Ha kívánhatok egyet, azt kívánom, hogy meg tudjam óvni a gyerekemet minden rossztól
Micsoda eseménydús időszak a mostani: Lölő fél éves lett, hihetetlen mozgásba lendült, így babakarámot is vásároltunk, no és előkerült a kistányér és a babakanál is. És megismertük Andrást. Különös találkozás volt. Vele és önmagammal…
barizsuzsi - blogger
Egy anyuci vagyok. Egy anyuci a sok közül, aki túl ugyan a harmincon, de megtalálta a szerelmet. Feleség lett, férje lett, akivel együtt nevelgetik boldogan tüneményes Lölőkéjüket. Ha szeretnéd megismerni egy kissé buggyant anyuka tűnődéseit, gondolatait, kalandjait, blogomban mindenképpen tarts velem!
Pörög az élet a Lölő-lakban
Hú, mennyi minden történt velünk az utóbbi napokban! Kétség nem fér hozzá, hogy a legnagyobb esemény Lölő fél éves szülinapja volt. Aznap olyan voltam, mint valami nosztalgiamasina, csak pörgettem a képeket: hihetetlen, most született! Emlékszel, milyen más volt az orra? És arra, hogy milyen rég volt az, amikor először ránk mosolygott? Most meg ő a Miss Balaton, aki már végigkússza a nappalit (pláne akkor, ha látótávolságon belül van egy távirányító vagy egy telefon, no, meg Bagoly Berta), négykézláb hintázik és – több-kevesebb sikerrel – próbálkozik az üléssel is. Biztos, ami biztos, vásároltunk egy babakarámot, mert tényleg elég lendületes a kisasszony. Csoda napjaink vannak, némi fogzás miatti nyűglődéssel, és, hát, az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ilyen korban szokás, nem szokás, megjelent az akarat is. Szóval, anya azért szépen meg van most már mozgatva a nap minden szakában, és az idegei is edzésben vannak. És komolyan: Lölő szerintem már tökre unja a fejem! Bezzeg, amikor apukája hazaér! Még jó, hogy olyankor nem zavarok… :)
Tűvé tettük a várost egy érett barackért
És, hát, Lölő már bizony szépen lassan egyre több gyümölcsöt és zöldséget eszeget. Együtt járunk kajabeszerző útra is. Az egy dolog amúgy, hogy normális barackot alig lehet kapni valahol, mindegyik olyan, amit még egy hétig érlelni kell otthon, hogy ehető legyen. Sosem voltam finnyás meg válogatós, de amióta Lölőkével vagyunk, jobban megnézek mindent. Mert első falatnak mégsem adhatok egy kőkemény gyümölcsöt. Szóval, nem túlzok, legalább négy helyen néztem meg, és miután sehol sem találtam amolyan Lölőnek valót, mindig továbbmentem. Most már tudom is, miért kellett nekem ezt a sok kört lefutnom… Jó, persze azért is, mert végül sikerült ráakadni egy nagyon finom gyümölcsre.