Eljött a nap, amikor már gyanús a csend
Már nincs sok akadály
Pontosan egy hónaposan mosolygott rám először, és onnantól kezdve már mindennaposak voltak a vidám szájhúzások. Olyan nehéz azt is elhinni, hogy a picurkák először csupán foltokat látnak, és majd csak hétről hétre nyílik ki számukra a világ. Lölő kb. háromhetes volt, amikor már azt vettük észre, hogy a szemünkbe néz.
Két és fél hónaposan hallottuk először hangosan nevetni, azóta pedig szinte rendszeres a kacagás. Persze, a kezdetektől apa a legviccesebb.
A kezét és a lábát két hónaposan fedezte fel (apropó, tuti, hogy a nagylábujjakban van valami finomság, nem véletlenül van mindig a szájában). Három hónapos volt, amikor először hasról hátra fordult, és alig múlt négy hónapos, amikor elkezdett kúszni. A minap pedig a leterített játszószőnyegről iszkolt le két percen belül, és mire ismét odanéztem, már az asztal alól vigyorgott rám. És hidd csak el, hogy, amit nem tudott egyik nap, már tudja holnap, és néhány óriási változáshoz, fejlődéshez elég csupán egy óra! Most ott tartunk, hogy a férjemmel ülünk egymás mellett és lökdössük egymást, hogy „Nézd, most már a fenekét emelve, a lábát felhúzva közlekedik!”.
Hú, hát, tényleg elérkezett az idő, amikor már gyanús a csend! Az asztalon pedig már nincs terítő, az alsó polcok üresek, a konnektorok bedugva, szekrényajtók rögzítve – elvégre Lölőkénk a jövő héten már 5 hónapos! :)
Ezt is ajánljuk:
Tudod, mi az a 10+1 dolog, ami még a legtökéletesebb anyukát is tökéletlenné teszi? Olvasd el itt!
Fotók: barizsuzsi
Oldalak
