Eljött a nap, amikor már gyanús a csend
Ejj, ráérünk mi még arra, amikor azon izgulunk, a mi gyermekünk vajon kimászik-e a kiságyából… Ugyan, van még időnk bedugdosni a konnektorokat, elpakolni az alsó polcokról és szemügyre venni az érdeklődésre számot tartó szekrényeket. Elvégre Lölő még csak négy hónapos. Na, de milyen négy hónapos?!
barizsuzsi - blogger
Egy anyuci vagyok. Egy anyuci a sok közül, aki túl ugyan a harmincon, de megtalálta a szerelmet. Feleség lett, férje lett, akivel együtt nevelgetik boldogan tüneményes Lölőkéjüket. Ha szeretnéd megismerni egy kissé buggyant anyuka tűnődéseit, gondolatait, kalandjait, blogomban mindenképpen tarts velem!
Most még nyugis?
„Majd meglátod, az első fél év húzós lesz, mégis az a legnyugisabb időszakotok, akkor még nem kell kergetni” – mantrázták a kezdet kezdetén a szülő-ismerősök. Akármilyen nehéz is tud lenni egy nap, az elmúlt négy hónap margójára azt írnám: gyönyörű hetek sok nevetéssel, vidám gyerekkacajjal, hangos gügyögésekkel, jó pár nehezen jövő büfiz(tet)éssel, napokon át tartó nyüglődéssel, sok-sok kirándulással… Nem mondhatni, hogy túlidegeskedtük magunkat Lölő születése óta, és hiszem, hogy a kis Csúzlink azért olyan kiegyensúlyozott, mert mi is azok vagyunk. Nem mondom, hogy nincsenek hangos sírások, hát, dehogynem! Sőt, volt olyan is, hogy én is vele sírtam, de úgy, hogy ne lássa rajtam! Azért már megedződtem, de igazából most sikerült megértenem azt, hogy miért mondják azt az anyukák, hogy úgy átvennék a fájdalmukat.