Kegyetlen gyilkosság vagy véletlen baleset? Karen Silkwood tragikus élete és rejtélyes halála
Gyilkosság vagy baleset?
Nem mintha a bizottság amúgy is kifogyott volna a beszédtémákból. Az AEC előtt szeptember 27-én tett tanúvallomásuk során Silkwood, Tice és Brewer 39 különböző példát hozott fel a nem megfelelő létesítményekre, a nem megfelelő képzésre és a munkavállalók expozíciójának ellenőrzésének elmulasztására. Az incidensek a légzőkészülék rutinszerű tisztításának hiányától kezdve egészen addig, hogy egy alkalmazott az egész létesítményben nyomon követte a szennyeződést. Az egyik beszámolóból még az is kiderült, hogy plutóniummintákat tároltak egy íróasztalfiókban vagy egy polcon több mint két évig. Egy másik incidens azt állította, hogy amikor egy kritikussági riasztás megszólalt, a dolgozóknak nem engedélyezték, hogy reagáljanak, ehelyett azt mondták nekik, hogy ez csak egy tesztriasztás.
Az AEC minden incidenst feljegyzett, és az esetek áttekintése után úgy találták, hogy a 39 példa közül 20 "legalább részben megalapozott", ha nem is teljes mértékben. Sajnos az AEC még csak nem is kezdett vizsgálatot ezekkel az incidensekkel kapcsolatban, amíg Silkwood meg nem halt.
Még 1974 októberében, a Cimarron River nukleáris létesítményben Silkwood elkezdte gyűjteni a minőség-ellenőrzési manipuláció kézzelfogható bizonyítékait. A nő a rúdhegesztések röntgenfelvételeinek tanulmányozása során felfedezte, hogy valaki manipulálta a képeket, hogy elrejtse a hibákat. Eközben a Kerr-McGee továbbra is figyelmen kívül hagyta a dolgozók egészségét és biztonságát. Amikor Silkwood felfedezte, hogy a Wanda Jean Jung által a laboratóriumában használt kesztyűkön lyukak vannak, Silkwood a munkások kivizsgálást követelte, a vállalat azonban azt nyilatkozta, hogy nincs miért aggódni. A Junggal dolgozó fiatalemberek közül többen mindössze 18 és 19 évesek voltak.
Abban az időben kevesen álltak Silkwood mellé. A vezetőség csak úgy tekintett rá, mint aki bajt akar okozni, és még szakszervezeti társai is úgy gondolták, hogy túl messzire megy. Silkwoodot ez nem tántorította el. Folytatta a szennyezéssel kapcsolatos kérdések rögzítését, és november közepére tervezte, hogy találkozik a New York Times riporterével. Szintén ez idő tájt Silkwood azt állította James Noelnek, a Kerr-McGee egy másik dolgozójának, hogy a meglévő dokumentáció alapján észrevette, hogy legalább 40 font plutónium hiányzik.
Október közepére Silkwoodnak komoly alvászavarai is voltak, és kezdett függővé válni a Quaalude-októl, amelyeket az orvosa írt fel neki szorongására és depressziójára.
1974. november 5-én plutóniumot találtak Karen Silkwood kezén, miután a laboratóriumban töltött műszakja során plutóniumgranulátumokat csiszolt és polírozott. A Los Alamos Science szerint Silkwood úgy döntött, hogy ellenőrzi magát, és azt tapasztalta, hogy a teste jobb oldalán percenként 20 000 dezintegrációt mért a detektor. Amikor pedig elment az Egészségügyi Fizikai Hivatalba méréseket végeztetni, az orrtamponja 160 dpm-t mutatott. Bár Silkwood kesztyűit kicserélték, a kesztyűkön nem találtak szivárgást, és a plutóniumot csak a kesztyű külsején mutatták ki. Furcsa módon a levegőben sem találtak plutóniumot, ahogyan az jellemzően egy szivárgás során történt volna.
A következő napon, bár Silkwood nem dolgozott közvetlenül plutóniumgranulátumokkal, ismét alfa-aktivitást észleltek a kezén, valamint a jobb alkarján, a nyakán és az arcán. A november 7-én vett orrkenet "jelentős mértékű alfa-aktivitást" mutatott ki, 40.000-45.000 bomlást percenként.
Mindezek során Silkwood autóját és szekrényét többször is átvizsgálták, de ott nem találtak alfa-aktivitást. A lakásában azonban a fürdőszobában akár 100.000 dpm, a konyhában akár 400.000 dpm, a hálószobában pedig akár 2.000 dpm értéket is találtak.
Karen Silkwoodot, barátját, Drew Stephens-t és szobatársát, Sherri Ellis-t 1974. november 11-én Los Alamosba küldték vizsgálatra. Míg Ellisnek és Stephensnek azt mondták, hogy kis, de jelentéktelen mennyiségű plutónium van a szervezetükben, addig Silkwoodnak azt mondták, hogy körülbelül 6 vagy 7 nanocurium plutónium-239 van a tüdejében, és hogy a tüdejében amerícium-241 is kimutatható.
A Los Alamos Science szerint a munkavállalók számára megengedett maximális érték 16 nanocurium volt. De annak ellenére, hogy a szervezetében elég jelentős mennyiségű plutóniumot találtak, Silkwoodnak Dr. George Voelz azt mondta, hogy nem kell aggódnia sugárfertőzés vagy rák miatt.
A Környezetvédelmi Intézet szerint nem világos, hogy Silkwood pontosan hogyan volt kitéve plutóniumszennyezésnek. A Kerr-McGee azt állította, hogy Silkwood szándékosan szennyezte magát, de ez valószínűtlennek tűnik.
Miután 1974. november 12-én visszatértek Oklahoma Citybe, Karen Silkwood és szobatársa, Sherri Ellis visszamentek dolgozni, de eltiltották őket a plutóniummal közvetlenül kapcsolatos feladatoktól. Aznap este, miután elment a Crescentben lévő Hub Caféban tartott szakszervezeti gyűlésre, Silkwood elindult vissza Oklahoma Citybe, hogy találkozzon David Burnhammel, a New York Times riporterével, ahol végre átadhatta volna az összes dokumentumot, amelyet az AEC-nek tett vallomása óta gyűjtött.
Tragikus módon azonban Silkwood soha nem ért vissza Oklahoma Citybe. Körülbelül 7 mérföldre Crescenttől, Silkwood autóját egy padkán találták meg, miután letért az útról, nekiment egy szalagkorlátnak, és lezuhant az autópályáról. Az állami rendőrség megállapította, hogy baleset történt, mondván, hogy Silkwood valószínűleg elaludt vezetés közben. A vérvizsgálat később kimutatta, hogy Silkwood szervezetében az ajánlott Quaalude-dózis kétszerese volt.
Egyesek azonban azt feltételezik, hogy Silkwood halála nem baleset volt. A Silkwood hátsó lökhárítóján lévő friss horpadás alapján lehetséges, hogy Silkwoodot leszorították az útról. A Women Whistleblowers szerint Silkwood édesanyja ragaszkodott ahhoz, hogy ha annyira izgatott volt a dokumentumok átadása miatt, akkor nem tudott volna elaludni a volán mögött. Érdemes megemlíteni, hogy amikor Stephens a helyszínre érkezett, nem találta Silkwood dokumentumait. Rick Fagan állami rendőr azt állította, hogy összeszedte a szétszórt papírokat, és visszatette őket az autóba. Ennek ellenére mégis eltűntek.
Halála után Karen Silkwood apjának engedélyével az Atomenergia Bizottság és Oklahoma állam orvosszakértőjének kérésére egy Los Alamos-i csapat boncolást végzett. A boncolás 4,5 nanocurium plutónium-239-et talált a tüdejében és 3,2 nanocurium plutónium-239-et a májában.
A Los Alamos Science szerint a legmagasabb koncentrációt a gyomor-bélrendszer tartalmában találták, ami "bizonyította, hogy a halála előtt plutóniumot vett magához". A boncolás során az is kiderült, hogy Silkwood tüdejében hatszor annyi plutónium volt, mint a nyirokcsomóiban.
A Környezetvédelmi Intézet azonban megjegyzi, hogy a Los Alamos-i jelentés nem ad magyarázatot arra, hogy hogyan találtak plutóniumot a májában, különösen mivel úgy tűnik, hogy Silkwoodot elsősorban az otthonában szennyezték.
Karen Silkwood családja polgári pert indított a Kerr-McGee ellen, 11,5 millió dollár kártérítést követelve, és azt állítva, hogy a Kerr-McGee rossz biztonsági programjai vezettek Silkwood szennyezettségéhez. Ezzel szemben a Kerr-McGee azt próbálta állítani, hogy Silkwood azért fertőzte meg magát, hogy lejárassa a vállalatot. A Women Whistleblowers szerint Oklahoma történetének leghosszabb polgári perében, amelyben a valaha volt legnagyobb büntető kártérítést ítélték meg, az esküdtszék 1979-ben úgy döntött, hogy 10,5 millió dollárt ítél Silkwood családjának. Bár ezt a denveri szövetségi fellebbviteli bíróság hatályon kívül helyezte, a Legfelsőbb Bíróság helyreállította az első ítéletet.
A Kerr-McGee a biztonsági előírások megsértése miatt 1975 decemberében bezárta a nukleáris üzemanyag-üzemét. A Kerr-McGee több mint 25 évet töltött Crescent City szennyeződésmentesítésével, azonban 2019-ben a bezárt üzem alatti talajvíz még mindig szennyezett volt.
1963. november 22-én, körülbelül 12:30-kor John F. Kennedy elnök autókonvoja áthaladt Dallas belvárosában a Dealey Plaza téren. Amikor az elnök kabriója a texasi tankönyvraktár épületénél járt, három lövést adtak le JFK-ra.
Lead Fotó: 123rf, Forrás: Grunge
Oldalak
Hasonló cikkek
