12 magyar szó, aminek csak nagyon kevesen tudják az igazi jelentését - Te mennyire ismered az anyanyelved?
Megoldás
- Slamasztika:
‘Baj, szorongatott helyzet’: benne vagyunk a slamasztikában. A német Schlamassel átvétele a szóvég latinos megtoldásával, forrása a jiddis schlimasel, teljes formában schlimm mazol (‘balszerencse’) a schlimm (‘rossz’) és mazel, mazol (‘szerencse’) elemek alapján, az utóbbi eredetéről lásd mázli. Szinonimái: pác, galiba, zűr, baj, kínhelyzet.
- Fitymál:
Kevésre becsül; kicsinyellve leszól. Magánál értéktelenebbnek, alacsonyabb rendűnek mond egy személyt, dolgot. Megvető és lebecsülő, lekicsinylő véleményt mond róla.
- Snájdig:
Jóvágású, nyalka, vakmerő, csinos és jól öltözött, biztos fellépésű, "úri"modorú. Férfiakra mondták a húszas-harmincas évek "jobb"társaságában. "A snájdig úrifiú és a snájdig katonatiszt úrilányok és asszonyok felszínes ideálja volt". Magyarítása "jóvágású", avulóban van.
- Evokál:
felidéz, emlékezetébe idéz, jogtudományban pedig perbe idéz
- Ukk-mukk-fukk:
Annak esetleg rosszallással járó kifejezésére, hogy a szóban forgó személy a szokásos előzmények, előkészületek nélkül váratlanul cselekedett, minden bejelentést, minden várható formaságot mellőzött: se szó, se beszéd.
- Csimborasszó:
Tetőfok; a szóban forgó dolog legmagasabb mértéke. A katedrális a középkori gótikus építészet csimborasszója. A legújabb számítógépek az elektronika csimborasszói.