10 menzás étel, amitől gyerekkorodban még a hideg is kirázott
Készülj fel a legrosszabbra!
Ebéd suli után
Annak idején biztosan veled is előfordult, hogy a hatodik óra után farkaséhesen tudatosult benned, hogy aznap nem járnak a kedvedben a menzán. Mindannyiunknak van legalább egy – de inkább sokkal több – olyan étel, amit gyermekkorában ki nem állhatott. Hát, akkor nosztalgiázásra fel!
Paradicsom leves
A menzás paradicsomlevest csak azért kedveltük, mert betűtésztával készült. Annak persze örültünk, hogy ki tudtuk rakni a nevünket a tányér szélére, de annak már nem annyira, amikor már a nagyszünetben bekúszott az osztályterembe készülő leves illata.
Zöldborsófőzelék fasírttal
Ez sem volt az a fogás, amiért annyira rajongtunk, hogy a levest ki is hagytuk miatta. Az egyetlen élvezhető dolog a fasírt volt benne, már ha nem áztatta agyon a főzelék, ami annyira lisztes volt, hogy megállt benne a kanál.
Lebbencsleves
Ma már nem igazán tudjuk, mit nem lehetett nem szeretni a lebbencslevesben, de gyerekkorunkban valósággal rosszul voltunk tőle. Akkor menthető volt a fogás, ha jutott legalább három darab krumpli a tányérunkba, amit gyorsan ki lehetett belőle kanalazni.
Paradicsomos káposzta
Óriási „kedvenc” volt a paradicsomos káposzta is, amit egyedül egy jó fasírt tudott csak megmenteni. Akkor voltál igazán szerencsés, ha a csücskön kívül még találtál legalább egy szelet jó puha kenyeret, amit a husis feltéttel haraphattál.
Finomfőzelék
Talán egy olyan volt az osztályban, aki rendszeresen megette a finomfőzeléket, amiben nem is a répa és a borsó volt a gond, hanem ez így egyben. Arról nem is beszélve, hogy általában olyan sűrűre főzték, hogy itt-ott csomós is volt, de amúgy betonkemény.
Gyümölcsleves
Sokan nem igazán rajongtunk a gyümölcslevesért sem. Annak idején ugyan nem vágytunk arra, hogy legyen tejszínhab a tetején, leginkább csak azt szerettük volna, ha nem tűzforró és a benne úszkáló mindössze két darab gyümölcs nem égeti meg a szánkat.
Tökfőzelék
Mindig furának tartottuk azt az osztálytársunkat, aki megette a tökfőzeléket. Rémálmaink ételét csak akkor tudtuk elviselni a tálcánkon, ha a konyhásnéni meghallotta, hogy külön tányérra kérjük a fasírtot. Ha szerencsénk volt, úgy is kaptuk.
Sóska
Másik rémálom volt a sóskaszósz, amit olyan lendülettel mertek a tányérunkba, hogy még le is folyt a tálcára. Ez lett volna a kisebbik baj, de annyira beterítette a krumplit és a húst is, hogy alig tudtunk kipecázni egy-egy érintetlen darabot belőle.
Meggyszószos hús
Hasonló volt a helyzet a meggyszósszal nyakon öntött főtt marhahússal is. Még csak azt sem mondhattuk, hogy egye le valaki a mártást, mert azt nem szerettük, ha turkálnak a tányérunkban, de annak már mindegy is lett volna, addigra úgyis minden elázott.
Tojásleves
Kevés rosszabbat tudtunk elképzelni a tojáslevesnél, de sajnos előbb-utóbb mindig sorra került a menzamenüben. Az már nagy dolog volt, hogy valaki egyáltalán beletette a kanalát. Arra pedig végképp furcsán néztünk, aki meg is ette.
Paradicsom orral, ijedt paprika – képgalériánkban megnézheted, mennyire meg tud viccelni bennünket a természet.