Buli anyával és apával, a házigazda egy 7 hónapos

Nem gondoltam volna például azt, hogy…
- …a 7 hónapos Lölőt nem simán csak sétálni, hanem játszótérre viszem. Mert Lölő hintázik. Mi több, szeret hintázni. Tudod, van olyan bébi hinta, ami kb. elöl és hátul is nyakig ér, pont ilyen gyorshaladó kisbabáknak. És hát innen milyen iszonyú jó a kilátás! Lehet nézni a csúszdázó alsósokat, végig lehet mérni a terepet és kitűnően lehet szórakozni azon is, ahogyan anyuci lökdös. (Amúgy pusziadás szempontjából is tök jó dolog a hintáz(tat)ás, mert amint elém lendül, épp a számba ér főpufisága orcája. Addig csinálom, míg nem ciki, vagy amíg nem mondja, hogy „jajnemáanya”.)
- …azokat a dolgokat, amire látszólag nem figyel, egyszer csak alkalmazza. Most éppen az integetésre gondolok. Tegnap még nyoma sem volt annak, hogy őt egyáltalán érdekli-e a dolog, ma meg már utánoz bennünket. Ugyanígy a taps. Még nem „szabályos”, de abszolút felismerhető, hogy abból nem is olyan sokára bizony az lesz. Na, és, ami a legmeglepőbb számomra, az a Csip-csip, csóka. Kb. két hete nem is énekeltem neki, de az egyik sírós délutánon nyugiképpen ismét előkerült. Csak annyit kezdtem, hogy csip, amikor az elkeseredésből hirtelen vigyorgós kézemelgetés lesz. Hát, elolvadtam!