Játszótéri etikett – Kolléganőnk tapasztalatai a csatamezőről
Döntés és felelősség
A legtöbben egyetértettek a kolléganőnkkel, és amellett kardoskodtak, hogy az anyuka megkérdezése nélkül semmivel ne kínálják a gyereket:
„Nah igen, nekem eszembe nem jutna kérdezés nélkül megkínálni más gyerekét. Ha viszek is olyat viszek, ami nem édesség, hanem leginkább gyümölcs, vagy rendes kaja. Megértem a felhaborodásodat.”
Sokan a szülők felelősségét hangsúlyozták:
„Bizony! Nem csak a játszótéren van ilyen. Akinek nincs gyereke még az is tudja, hogy minden csemete megkívánja azt, amit a másik csemete eszik. A felnőttnek (kellene) kell előre gondolkodni. Függetlenül attól, hogy megkínálnak vele, vagy sem. Mindenképpen problémaforrás. De ha az adott felnőtt nem felnőttként gondolkodik, akkor nem is fogja megérteni, hogy mi a baj ezzel.”
Voltak azonban olyanok is, akik szerint az egész csak alkalmazkodás kérdése, és úgy gondolták, ha valakinek nem tetszik a kínálás rendszere, akkor inkább ne vigye le a gyerekét:
„Én nem játszóterezem a gyerekkel és nem is fogok. Mások vagyunk, különbözőek, ki így, ki úgy gondolkodik. Soha nem lesz jó mindenkinek. Szerintem meg alkalmazkodás kérdése az egész. Miért ne vihetnék a gyerekemnek a játszóra mondjuk ropit. Ha viszek nézzem hogy más gyerek csorgatja a nyálát? Mert egyes szülők leülnek másokkal beszélni és azt sem veszik észre, hogy a homokot és a füvet is eszi a gyerek nem csak az én ropimat. Vagy ha én netán viszek játékot a gyerekemnek, mert miért ne vihetnék, akkor azt miért kellene nekem a közösbe dobni? Azért hogy az én gyerekem nézze, hogy más idegen hogy használja? Kettős a dolog, kérdés honnan nézzük... Én is azt mondom kinek nem tetszik ne menjen. Pont ezért én sem megyek, mert egy-két szülőtől, kinyilik a bicska a zsebembe....”
Fotó: ciputrahanoi.com.vn
Oldalak
