Veszélyes kötődések - A társfüggőség
Egy kapcsolatban mindig vannak problémák, amiket próbálunk megoldani lehetőleg minél nagyobb sikerrel. Legtöbbször sikerül is, de ha már egyre nagyobbak a problémák, a kapcsolat is darabokban van és már az érzelmeink sem a régiek, tudnunk kell megválni párunktól. Ha erre a sok szenvedés után sem vagyunk képesek, ideje átgondolnunk, hogy tényleg ennyire szeretjük vagy csak a társfüggőség áldozatai lettünk.
Mi is az a társfüggőség?
A társfüggőség a szorongásos betegségek típusába tartozik. A másik embernek, a másik véleményének való kóros alárendeltség, ami lehetetlenné teszi az egyenlőségen alapuló emberi kapcsolatok kialakulását. Az ebben szenvedő személy mindig másoktól teszi függővé önértékelését, véleményét, tetteit, és nem vállalja a felelősséget cselekedetei után, hanem inkább másokat okol.
A betegség kialakulásához sokszor két ember kell, legtöbbször pedig egy párkapcsolat. A társfüggőség egy olyan folyamat, melynek sokszor mindkét fél áldozatul esik, és a személyiségük folyamatos romlásnak indul.
Miért alakul ki?
A társfüggőség legtöbbször egy gyermekkori trauma következménye. A kisgyermek ugyanis függ a szüleitől, legfőképpen az anyjától, ezért ebben a korban teljesen biztonságban kell éreznie magát. Ha ezt nem kapja meg, akkor mindig keresni fogja a biztonságot, és azt az embert, aki ezt teljes mértékben megadja neki. Ha pedig úgy érzi, hogy megtalálta, soha nem akarja elengedni. A társfüggő személy tehát azt várja a másik embertől, hogy a kiskorában szüleitől meg nem kapott biztonságot adja meg számára.
Milyen egy társfüggő ember?
A társfüggőségnek rengeteg tünete lehet, ezért ezek közül a leggyakoribbakat soroljuk fel.
A társfüggőknek sokszor mások figyelmére, jóváhagyására van szükség ahhoz, hogy jól érezzék magukat, és mindig igyekszik mások kedvében járni. Legtöbbször nem tudják elkülöníteni saját gondolataikat, érzéseiket a másikétól, ezért az ő problémáikon is gondolkodnak, és a sajátjuknak érzik őket.
Ezen kívül félnek saját haragjuktól, nehezükre esik spontánnak lenni és örülni, és nincs erejük változtatni önmagukon, mert úgy gondolják, másnak kellene megváltoznia ahhoz, hogy ők jobban érezzék magukat.
Oldalak
