Jakupcsek Gabriella elmesélte, hogyan élte meg a járványhelyzetet
Trendek jönnek, mennek, de Jakupcsek Gabriella neve valahogyan mindig garancia marad a minőségre. Az ország egyik legkedveltebb műsorvezetőjének sikerének csupán egyetlen titka van: munkát kell tenni abba, amiben hiszünk. Erre neveli gyerekeit is, akikkel kifejezetten élvezték a karantént.
Ma már tudja, a csend is mond valamit
Jakupcsek Gabriella pontosan tudja, hol van az egyensúly a magánélet és a munka között, ez pedig nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ma ott tartson, ahol. A csinos műsorvezető a Hot! magazinnak nyilatkozott, hogyan élte meg az elmúlt időszakot, és hogyan változott személyisége és a munkához való hozzáállása az évek során.
"Szerencsés vagyok, hiszen az elmúlt egy évben, két rövid periódust leszámítva, végig dolgozhattam. Naponta új emberekkel találkozom, fel tudom mérni, az általános közérzet. Rengeteg emberi sorsot látok, amelyek a saját életemet is más megvilágításba helyezik. Sok minden letisztult számomra, már nem csinálok felesleges dolgokat. Megtanultam, hogy kire és mire fókuszáljak. Korábban meggyőződésem volt, hogy lételemem a pörgés, és csak akkor élek, ha csinálok valamit. Mindig azt vallottam, hogy haladni kell előre, majd rá kellett jönnöm, hogy az elcsendesedésnek is megvan a varázsa, és egyedül lenni is jó. A semmi is mond valamit."
Jakupcsek Gabriella azt is elmesélte, hogyan alakult a magánélete a karantén alatt.
"Az időseknek és a gyerekeknek a legnehezebb. Védőhálóként kell mellettük állni, és segítenünk kell nekik, hiszen ők a legelveszettebbek ebben a helyzetben. Anyu nagyon aktív asszony, de mivel most nincs dolga, nincsenek unokáik se, szellemileg teljesen leblokkolja a helyzet. Állandóan foglalkoztatni kell."
A műsorvezető szerint a családi kapcsolatokon is dolgozni kell, hogy tökéletesen működjenek, ők pedig hosszú éveket töltöttek azzal, hogy a lehető legjobb viszonyt építsék fel, melynek meg is van az eredménye.
"Vannak dolgok, amikben nem feltétlenül értünk egyet, de az elfogadás, az erő és a nyitottság közös bennünk. Sokszor nem ugyanúgy vélekedünk megoldásokról a világban, de ő mindig támogat, bárhogy is döntök. Tény, hogy másként gondolkodunk, de ő a mentsváram. Akárcsak anyu, mindig a maximumra törekedtem, ő az elvárásait az én képességeimhez igazította. Ebben a szellemben és értékrenddel neveltem a gyerekeimet is. Emellett fontos, hogy megtanulják beosztani az idejüket, hogy ne szalasszák el a lehetőségeket. Ez hosszútávon biztosítja a munka és a magánélet egyensúlyát. Szülőként azt érzem, hogy nyugodtan hátradőlhetek, hiszen a fiaim remekül látják a világot, becsülettel élnek, és kikérem a véleményüket."