Steinbach Éva

Bemutatkozás

Az ELTE-n végeztem programtervező matematikus szakon, de csak az egyetem utolsó 2 évében, és a végzést követően pár hónapot dolgoztam ezen a területen. Még az egyetem alatt férjhez mentem, és 19 év alatt 8 gyerekünk született, akikkel 28 évet otthon voltam. Ezalatt kezdtem el önkéntesként dolgozni először 1994-től a NOE-ban (Nagycsaládosok Országos Egyesülete), majd 20 éve, a Down-szindrómás kisfiam halála után kapcsolódtam be a Down Dada Szolgálat munkájába, először sok éven keresztül szintén önkéntesként, majd 12 éve a Down Alapítvány a munkahelyem. A Down-szindrómás gyermeket nevelő, illetve a Down-babát váró családoknak segítünk információkkal, lelki támogatással, sorstársi melléállással, és azoknak a babáknak keresünk új, szerető családot, akiknek a felnevelését nem vállalják a vérszerinti szülei. 2016-ban elvégeztem a Semmelweis Egyetem 2 éves Mentálhigiénés és szervezetfejlesztő szakirányú képzését.

Életkor

64

Mottó

Úgy bánj másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak, ha te lennél a helyükben.

Sikerek

A legnagyobb sikernek a családomat, a gyerekeim felnevelését tartom, és azt, hogy már 18 unokánk van. A civil munkámban pedig azt, hogy újjászerveztem a Down Dada Szolgálatot, az elmúlt 20 évben többezer Down-szindrómás gyermeket nevelő családot és kb. 40 Down-szindrómás gyermek örökbeadását tudtam segíteni.

Díjak

2011 NOE díj

2014 Pro Caritate díj

2022 Kopp-Skrabski közönségdíj

Motiváció

A legfőbb motiváció a Down-szindrómás kisfiam, Peti. Egyszer valahol azt mondták, hogy a munkám számomra Peti földi életének a folytatása, azért nem tudok például határokat szabni. Motivál az, hogy könnyebbé tegyem azoknak a családoknak az életét, akik Down-szindrómás gyermeket nevelnek.

Inspiráció

Azok a családok, akiknek sikerült segíteni a munkánkkal, és boldog életet élnek a Down-szindrómás gyermekükkel. Azok a gyermekek, akiknek sikerült szerető családot találnunk.

Hogyan lendülsz át az esetleges mélypontokon, mi segít?

A legnagyobb kihívás, hogy a család és a hivatásom között valamilyen egyensúlyt tudjak találni. Ami nagyon nehéz, mert mindkét területen sokkal több időre lenne szükségem.

Mi inspirált arra, hogy ezt a pályát/területet válaszd?

A kisfiam halála után úgy éreztem, hogy azt a sok tapasztalatot, amit az ő életének a 3 éve alatt szereztem, tudom mások segítésére használni. Illetve, általa bekerültem egy olyan, addig számomra ismeretlen világba, amiből nem szerettem volna kikerülni.

Mit javasolsz azoknak - legyenek akár fiatalok vagy újrakezdők -, akik még keresik az útjukat?

Ne féljenek váltani, ha úgy érzik, hogy nincsenek a helyükön, illetve ne féljenek attól, hogy ha gyerekeket vállalnak, akkor végleg lemaradnak valamiről, nem lesz idejük mellettük még valamilyen munkában vagy hivatásban is kiteljesedni.

Hogy látod a nők helyzetét a saját területeden?

A Down-szindrómás gyermeket nevelő édesanyák helyzete nem könnyű, bár legtöbbször nem a gyermekük miatt, akitől rengeteg szeretetet kapnak, hanem a környezet, az intézmények hozzáállása, a gyerekük elutasítása, mellőzése miatt.

Milyen érzések fogtak el, amikor megtudtad, hogy az Inspiráló Nők Díjra jelöltünk?

Meglepődtem, és megijedtem, hogy mit keresek én itt. Persze emellett megtiszteltetésnek is érzem és lehetőségnek, hogy még többen megismerjék azt, amit próbálok tenni a Down-szindrómás gyermeket nevelő családokért.

Ismerd meg Steinbach Évát és add le voksodat a lap alján található Szavazok! gombra kattintva!