Egy vérbeli katasztrófaturista 8 álom úti célja
Napfény vagy sötét bunkerek? Tengerpart vagy tömegsír? Romantika vagy pusztulás? Nem kérdés, hogy egy kíváncsi katasztrófaturista az utóbbit fogja választani. De vajon a természetes kíváncsiság halottgyalázásnak számít? Bűnös dolog az, ha látni akarjuk a borzalmak színterét? Összeszedtük a katasztrófaturisták 8 álom-úticélját.
Egyesek azt mondják, hogy ez a fajta kíváncsiság nem más, mint gyalázatos disznóság. Hogy az emberekben nincs semmi tapintat és részvét. Megint mások inkább arra voksolnak, hogy tessék-lássék, igenis hadd tekintsük meg a katasztrófák helyszíneit, okuljunk belőlük és hadd ébredjen fel bennünk az együtt érzés és a jó szándék, hogy segítsünk egymáson. Ezt hadd döntése el mindenki maga, a tényeken viszont nem változtat, hogy a katasztrófaturistákat extrém lázba hoznak azok a katasztrófák, és tutira a bakancslistájukon szerepel a következő 8 álom úti cél:
Tuol Szleng
A Phnompenben található börtönt már az 1970-es években is úgy jellemezték, hogy a hely, ahová az emberek bemennek, de ki már bizony nem jönnek. A Tuol Szleng a kambodzsai vörös khmerek (kambodzsai kommunisták) központi börtöne volt, ahol több mint 10.000 embert kínoztak meg 1976 és 1979 között és ebből összesen 7-en élték túl a bebörtönzésüket. Ráadásul a szörnyűségek elkövetői, az őrök és a kihallgatók általában 15 és 19 év közötti fiatal kommunisták voltak. A vörös khmerek hajszálpontos nyilvántartást vezettek foglyokról és mindükről készítettek képet, kínzás előtt, után is. Napjainkban ma az ő képeiket tekintheti meg az a látogató, aki ellátogat az emlékmúzeummá alakított létesítménybe.
Pompeii
Ha valamit, hát töri órán azt tutira meg kellett jegyezned, hogy Vezúv totál váratlan kitörésének következtében a hamu betemette egész Pompeii-t úgy, hogy közben olyan is akadt, aki az igazak álmát aludta. A mikorra persze sokan nem emlékszünk, ezért segítünk abban: a szörnyűség 79. augusztus 24-én délután történt. Itt bizony szó szerint megállt az idő, hiszen mindenkit úgy ért utol a halál, amit éppen csinált. Az ásatás során előbukkant maradványokat gipsszel öntötték ki, és miután megkötöttek, lebontva a hamuréteget tisztán láthatóvá váltak az alakok és vele együtt az eltemetett emberek utolsó fájdalmas, eltorzult arckifejezésük. Állítólag több napba telhet, mire a borzalmak átélésére éhes katasztrófaturista bejárja a hatalmas területet.