Nagy a baj? Rendkívül magas sugárzást mértek a csernobili atomerőműben
Nem kell újabb katasztrófától tartanunk
A tragédia után nem sokkal ugyan beborították a reaktorcsarnokot, az esővíz mégis bejutott a problémás területre. A víz lassítja a neutronokat, sőt emellett növeli az ütközés, továbbá a hasadás esélyét az urán atommagjai tekintetében. 2016-ban egy egészen új szarkofágot építettek a csernobili atomerőmű romjaira, és nagyon sokáig úgy tűnt, a szerkezet hiánytalanul betölti majd funkcióját. Később azonban a szakértők nyugtalanítóan magas sugárzást detektáltak a 305/2 jelű teremben, ami azért problematikus, mert az atomerőmű-katasztrófa során ebben a helyiségben rakódott le az üzemanyag túlnyomó része. A szakemberek egyelőre nem tudják minden kétséget kizáróan megmondani, hogy jelenleg mi okozza a folyamatot, ám lehetséges, hogy a száradás serkenti a maghasadást. Az egyik lehetséges opció, hogy egy robot segítségével lyukakat fúrnak a radioaktív anyagba, majd bórból készült rudakat engednek azokba. A reaktorokban szabályzórúdként használnak ilyen eszközöket. Bár a maghasadás újbóli elindulása problémát okoz és szakajtónyi kérdést vet fel, nem kell attól félnünk, hogy egy, a 35 évvel ezelőttihez mérhető katasztrófa van kialakulóban.
Fotó: 123rf
35 évvel ezelőtt, 1986. április 26-án történt a csernobili atomkatasztrófa, az ukrajnai Pripjaty és Csernobil városok melletti Vlagyimir Iljics Lenin atomerőműben, ami még ma is hatással van a mindennapjainkra. Összeszedtünk most néhány olyan hátborzongató tényt, amelyeket szinte senki sem tudott a katasztrófáról. Te hallottál már róluk?