Boszorkánysziget – egy borzasztó esemény helyszíne
Az Alsóváros és a Tisza közötti Boszorkánysziget Szeged egyik békés, cserjékkel teli, zöld ártere, ahol napjainkban családok sétálnak, kutyák futkároznak. Azonban ez nem mindig volt így: ahogy neve is mutatja, a „sziget” borzalmas események helyszíne volt.
Hogy miért éppen sziget, máig nem lehet tudni. Az 1700-as években, amikor ezt az elnevezést kapta, maximum csak félsziget lehetett, így ez a része érthetetlen. A másik feléről azonban maradtak fenn adataink, melyek azt bizonyítják: pontos és találó…
Csapások és elégedetlenség
A XVIII. század elején nagy csapások érték Szeged városát. 1709-13 között pestis dúlt itt, 1712-ben árvíz, majd 1728-ban aszály köszöntött be. Mikor végre megjelentek a reményhozó felhők, jégeső zúdult a lakókra, elverve a nehézkesen kinőtt, élelmet jelentő növényeket. A keresztény lakók arra jutottak, ez a sok gonoszság már nem származhat az Istentől büntetésképp: valaki közülük az ördöggel cimborál…
Átkozott boszorkák
Ahogy ez lenni szokott, a város legkevésbé szimpatikus, harapós természetű bábasszonyát, Kökényné Nagy Annát tették bűnbakká, aki állítólag nem egyszer fenyegetőzött, és bocsátott rontást valakire, ha az nem tetszett neki. Nyilvánvaló, hogy boszorkány, ahogy az is, hogy török társainak adta el a szegedi esőt. Az asszonyt vallatás alá fogták, kikérdezték tettestársairól, s a kínzóeszközök hatására kénytelen volt másokat is boszorkányként megnevezni.Végül hosszadalmas perek és kínvallatások után, tizenhárom embert ítéltek el. Többségük szegény ember volt, akik alternatívnak nevezhető módon, kenőcsök révén gyógyították magukat, s ez gyanússá tette őket. Azonban köztük volt a város egyik leggazdagabb, és befolyásos embere, a 82 éves Rózsa Dániel is, akit „boszorkányseregük” kapitányának neveztek ki – s egy kapitány nyilván nem lehet szegény.
A füstös Boszorkánysziget
Őket 1728. július 23-án vitték a vesztőhelyre. Egyiküket először lefejezték, és csak utána égették meg, mivel még nem alakított ki kapcsolatot a gonosszal, állítólag csak tervezte társai hatására. A többieket azonban négyesével cölöpökhöz kötözték, és máglyán megégették, elégtételt véve eddigi tetteik miatt. A város lakói, bár a „gonosz” elleni harcot még nem hagyták abba, megnyugodhattak: felülkerekedtek legerősebb társain.
Ezután kapta az ártéri terület a Boszorkánysziget nevet, s nőtte ki magát hazánk leghírhedtebb boszorkányüldözésének helyszínévé. Bár ma már nem száll fölötte füst, s nem hallani az ártatlanul elégetett nők és férfiak jajgatásait, arra sétálva elképzelhetjük a történéseket, és átérezhetjük a hely szellemét…