„A mellettem álló urat Avar Gábornak hívják, Ő a Johannita Rend segélyszolgálatának képviselője. Ugrom az időben. 1991 telét mutatta a naptár. A délszláv háborúban Eszék fázott, Vukovár éhezett, Szlavónia szenvedett. Én a helyi hadirádióban naponta elmondtam, hogy hol, mire lenne szükség. Magyarországról folyamatosan jöttek a segélyszállítmányok, a takarókkal, tartós élelmiszerrel és gyógyszerekkel megpakolt kisbuszok, amelyek vagy átjutottak a frontvonal, vagy nem. Ha bejutottak az ostromgyűrűbe, a segélycsomagok helyére asszonyok és gyerekek ültek, így jutottak ki a háborús blokádból. Egy hideg téli estén, az egyik áteresztőpont közelében, a hadi-segélyraktár mellett egy magyar ember ölelt át és biztatott. Jól esett a bátorító szó, az ölelés, s vele az erő. A magyar segélymunkás-sofőr gyorsan tette a dolgát, a csomagokat lepakolták, a szenvedőket kisbuszba ültették és már indultak is a békés területek felé. Az EMBERT, aki akkor a háborúban megölelt, Avar Gábornak hívták. A történelem - három évtizeddel később - megismételte önmagát!” – olvasható a bejegyzésben.
5/5
Fotó: Facebook/ Vujity Tvrtko
Video Ha ezt csinálja a mobilod, éppen most lopják az adataidat
Video Player is loading.
Current Time 0:00
/
Duration -:-
Loaded: 0%
Stream Type LIVE
Remaining Time -0:00
1x
Chapters
descriptions off, selected
captions and subtitles off, selected
This is a modal window.
Beginning of dialog window. Escape will cancel and close the window.
„A mellettem álló urat Avar Gábornak hívják, Ő a Johannita Rend segélyszolgálatának képviselője. Ugrom az időben. 1991 telét mutatta a naptár. A délszláv háborúban Eszék fázott, Vukovár éhezett, Szlavónia szenvedett. Én a helyi hadirádióban naponta elmondtam, hogy hol, mire lenne szükség. Magyarországról folyamatosan jöttek a segélyszállítmányok, a takarókkal, tartós élelmiszerrel és gyógyszerekkel megpakolt kisbuszok, amelyek vagy átjutottak a frontvonal, vagy nem. Ha bejutottak az ostromgyűrűbe, a segélycsomagok helyére asszonyok és gyerekek ültek, így jutottak ki a háborús blokádból. Egy hideg téli estén, az egyik áteresztőpont közelében, a hadi-segélyraktár mellett egy magyar ember ölelt át és biztatott. Jól esett a bátorító szó, az ölelés, s vele az erő. A magyar segélymunkás-sofőr gyorsan tette a dolgát, a csomagokat lepakolták, a szenvedőket kisbuszba ültették és már indultak is a békés területek felé. Az EMBERT, aki akkor a háborúban megölelt, Avar Gábornak hívták. A történelem - három évtizeddel később - megismételte önmagát!” – olvasható a bejegyzésben.