"Harry gyerekkorában maga volt az udvari bolond, jó értelemben. Ő megtehette mindazt, amit Vilmos nem, és szinte soha nem volt semmi következménye annak, ha hibázott. Ez a fajta lazaság azonban Vilmosból mindig is hiányzott, ami érthető, hiszen ő gyerekkora óta arra készül, hogy egy nap elfoglalja majd méltó helyét a trónon. Éppen ezért a herceg idővel féltékeny lett az öccsére, és annak népszerűségére. Ő is szeretett volna olyan laza és jófej lenni, mint Harry, hogy kivívja az emberek szimpátiáját, ám ő ezt nem tehette meg" - állítja Wharfe.
"Harry gyerekkorában maga volt az udvari bolond, jó értelemben. Ő megtehette mindazt, amit Vilmos nem, és szinte soha nem volt semmi következménye annak, ha hibázott. Ez a fajta lazaság azonban Vilmosból mindig is hiányzott, ami érthető, hiszen ő gyerekkora óta arra készül, hogy egy nap elfoglalja majd méltó helyét a trónon. Éppen ezért a herceg idővel féltékeny lett az öccsére, és annak népszerűségére. Ő is szeretett volna olyan laza és jófej lenni, mint Harry, hogy kivívja az emberek szimpátiáját, ám ő ezt nem tehette meg" - állítja Wharfe.