„A művésznek kell, hogy egy komoly képessége legyen: változni, pozitívan. Például 20 évesen, mikor elvégeztem a Színház- és Filmművészeti Főiskolát – Szinetár Miklós volt az osztályfőnököm –, marha nagy mellénnyel berobbantam a különböző színházakba. Harsány voltam, nagyképű, nem volt mögöttem tartalom igazán, csak éreztem, hogy van bennem egy vad erő. Ma, 47 évesen úgy érzem, hogy alázatos, és elég szorgalmas, kitartó csávó lettem, aki mindent megtesz azért, hogy a színészei és a lovai előtérbe kerüljenek a színház formáján keresztül. Ez az alázat nagy mértékben köszönhető a lovaknak – mert a ló tükröt tart, és nagy türelemre int –, és természetesen magamnak: hogy tükörbe merek nézni. Vannak olyan meetingjeink, persze ritkán, ahol a kollégáimat arra kértem, hogy mondják meg a hibáimat, hogy én min javíthatnék, és az esetek nagy részében megfogadom” - magyarázta a színész az adásban.
Fotó: Instagram/janzakata_hivatalos
„A művésznek kell, hogy egy komoly képessége legyen: változni, pozitívan. Például 20 évesen, mikor elvégeztem a Színház- és Filmművészeti Főiskolát – Szinetár Miklós volt az osztályfőnököm –, marha nagy mellénnyel berobbantam a különböző színházakba. Harsány voltam, nagyképű, nem volt mögöttem tartalom igazán, csak éreztem, hogy van bennem egy vad erő. Ma, 47 évesen úgy érzem, hogy alázatos, és elég szorgalmas, kitartó csávó lettem, aki mindent megtesz azért, hogy a színészei és a lovai előtérbe kerüljenek a színház formáján keresztül. Ez az alázat nagy mértékben köszönhető a lovaknak – mert a ló tükröt tart, és nagy türelemre int –, és természetesen magamnak: hogy tükörbe merek nézni. Vannak olyan meetingjeink, persze ritkán, ahol a kollégáimat arra kértem, hogy mondják meg a hibáimat, hogy én min javíthatnék, és az esetek nagy részében megfogadom” - magyarázta a színész az adásban.