„Egyszercsak pánikoltam olyan helyzetekben, amelyekben korábban teljesen komfortosan éreztem magam. Amikor régebben hallottam arról, hogy valaki pánikbeteg vagy pánikrohamai vannak, akkor azt éreztem, hogy ez hiszti. De amikor veled megtörténik, akkor rájössz, hogy ez milyen. Volt egy pont, amikor tömegközlekedéssel utazván azt éreztem, hogy soha többé nem tudok leszállni erről a metróról, mert itt fogok meghalni. Ennek nyilván voltak fizikai tünetei: szorított a mellkasom, nem kaptam levegőt – a pánikroham teljesen klasszikus tünetei” – kezdte Pálmai Anna.
Fotó: Instagram/ palmaianna.most
„Egyszercsak pánikoltam olyan helyzetekben, amelyekben korábban teljesen komfortosan éreztem magam. Amikor régebben hallottam arról, hogy valaki pánikbeteg vagy pánikrohamai vannak, akkor azt éreztem, hogy ez hiszti. De amikor veled megtörténik, akkor rájössz, hogy ez milyen. Volt egy pont, amikor tömegközlekedéssel utazván azt éreztem, hogy soha többé nem tudok leszállni erről a metróról, mert itt fogok meghalni. Ennek nyilván voltak fizikai tünetei: szorított a mellkasom, nem kaptam levegőt – a pánikroham teljesen klasszikus tünetei” – kezdte Pálmai Anna.