Kern András: „Amikor elolvasol egy forgatókönyvet, aminek te vagy a főszereplője, szinte nem is gondolkodsz azon, hogy ezt elvállald-e"
Május utolsó napjaiban megkezdődött a Ma este gyilkolunk című krimi-komédia forgatása a legnagyobb hazai színészlegendák közreműködésével. A film egy izgalmas gyilkossági rejtély történetét meséli el Kern Andrással a főszerepben, akivel a munkálatoknak helyt adó ráckeresztúri Brauch-kastélyban beszélgettünk a készülő alkotásról, de szó esett még többek között moziról, színházról, valamint arról, mitől válik élvezhetővé egy bűnügyi sztori.
Belestünk a forgatás kulisszái mögé
Jövő év februárjában kerül a mozikba Fazakas Péter rendezésében a Ma este gyilkolunk című film, melyben a krimi koronázatlan királynőjeként számontartott Agatha Christie stílusa köszön vissza nem kevés humorral megfűszerezve. A történet szerint a Kern András által megszemélyesített főszereplő, Tolnai Tivadar annak idején egy Poirot-szerű karakternek köszönhetően vált híres színésszé, ám azóta a népszerűség helyét átvette a mellőzöttség. Miután a színészotthon falai között rejtélyes haláleset történik, egyből nyomozásba kezd, azonban hamar rá kell döbbennie, hogy hiába hallgatja ki módszeresen a gyanúsítottakat, a feladat bizony korántsem oly egyszerű. A fordulatos krimi-vígjátékban egy sor színészlegenda (Kern András mellett Pogány Judit, Jordán Tamás, Bodrogi Gyula, Koltai Róbert, Hámori Ildikó, Bálint András, Bánsági Ildikó és Takács Kati) játszik, de a fiatalabb generációból is számos kiváló művész kapott szerepet – a vásznon Hermányi Mariann, Stefanovics Angéla, Bánki Gergely, Závodszky Noémi, Gyöngyösi Zoltán, Keresztes Tamás, Herczeg Adrienn, Elek Ferenc és Pál András is feltűnik. A filmes munkálatoknak a ráckeresztúri Brauch-kastély ad otthont, ahova a minap szerkesztőségünk is ellátogatott – a helyszínbejárás mellett lehetőségünk nyílt belesni a kulisszák mögé, valamint feltehettük kérdéseinket Kern Andrásnak a forgatással és a szerepével kapcsolatban, de sok egyéb témát is érintettünk még a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésszel.
Rejtélyes haláleset egy színészotthonban – ez az alaptémája a Ma este gyilkolunk című krimikomédiának, melyben Ön alakítja a főszereplőt. Mi volt meg legelőször a forgatókönyvben és a szerepben, ami annyira erős volt, hogy eldöntötte, igent mond a munkára?
Az, hogy ez egy nagy szerep – önző módon hangozhat, de a színészet önző. Amikor elolvasol egy forgatókönyvet, aminek látod, hogy te vagy a főszereplője, szinte nem is gondolkodsz azon, hogy ezt elvállald-e, vagy azon, hogy megfog-e vagy sem. Manapság óriási dolog eljátszani egy film főszerepét, mert nem is készül annyi film. Aztán ott van a történet is, ami nagyon kedves, tele van izgalommal és humorral; persze egy forgatás közepén még nem lehet tudni, hogy milyen lesz a végeredmény, de reméljük jó. És persze ott vannak még a társak, akik szintén játszanak ebben a filmben – Jordán Tamás, Koltai Róbert, Bálint András, Pogány Judit, Takács Katalin, és még sokan. Mindegyikkel különösen szeretek együtt dolgozni.
Térjünk vissza kicsit Tolnai Tivadar karakterére. Mi a legnagyobb kihívás Ön számára ebben a szerepben?
Sosem szoktam az alapján rendszerezni, hogy mi nagy, mi kicsi, mi a legnagyobb. Egy filmet megcsinálni mindig kihívás, hiszen egyszer csak elkezdik játszani a mozikban, és ha szerencsénk van, megnézi százezer vagy százhúszezer ember, aztán leadják a televízióban is, ott megnézni még ötszázezer. Tehát sok néző látja az embert valamit csinálni, amire azt kell mondaniuk majd a nézőknek, hogy „milyen jó ez”, vagy hogy „jé, ez olyan mintha én lennék, ez a film ezt is tudja?”. Mi ebben reménykedünk. Mert ha azt mondják, hogy erre kár volt pénzt kiadni, akkor annak nem örülünk.
Tízévesen forgatott először, azóta pedig számos filmben, többek között krimikben alakított emlékezeteset, tehát nagyon közel áll Önhöz ez a műfaj. Meglátása szerint mitől lesz igazán jó egy krimi?
Szerintem a művészetben egyáltalán nem lehet megmondani, hogy mitől jó valami – vagy legalábbis nagyon nehéz. Nem tudom megmondani, hogy mitől jó a Beethoven hegedűverseny, mitől jó egy Mozart-mű vagy egy Van Gogh-kép – ahhoz tudás, műveltség, és pont annak a szakmának a megtanulása kell. Egy filmes krimi valószínűleg akkor jó, ha izgalmas, hiteles és igaznak látszik – olyan, mintha valóban megtörtént volna, és kicsit társasjáték-szerű. Nagyon sok krimit olvasok – filmen keveset nézek –, és van amelyik jobb, van amelyik kevésbé jó. Ez attól is függ, hogyan tud az adott író írni. És ez most [a Ma este gyilkolunk című film] jól van megírva.
(1).jpg "Fotó: Filmpositive")
Filmes karrierje mellett arról sem feledkezhetünk meg, hogy a színpadi tevékenysége is jelentős. Kevés olyan pályatársa van, aki évtizedek óta egyetlen teátrumhoz köthető, Ön azonban több mint 50 éve a Vígszínház társulatának a tagja. Ez rendkívül hosszú idő. Mi rejlik az intézmény iránti lojalitása mögött?
Egyfajta lustaság; egyszerűen nem volt kedvem elszerződni onnan. A másik pedig az, hogy annyi minden történt a Vígszínházban, amióta ott vagyok. Annyi rendező fordult ott meg vendégként vagy tagként, annyi színész, ugyancsak vendégként vagy tagként. Úgy gondolok erre az 50 évre, mintha nyolc másik színházban is lettem volna.
Egy tavalyi interjúban úgy fogalmazott, hogy Ön számára a színház az élet, de sokszor nehéz. Mit gondol, mikor és minek a hatására jön majd el az a pont, mikor úgy dönt, abbahagyja a pályát?
Valami képtelenség esetén, amikor mondjuk már nem tudok menni – tehát egészségügyi dolgokra gondolok. Addig, amíg az ember egészséges, lehet játszani, de ha kicsit elkezd hülyülni agyban, vagy elromlik a teste, akkor abba kell hagyni. Vagy ha például az ember meghal; akkor kifejezetten abba kell hagyni, nem kell többet játszani!
A sok munka mellett jut elég ideje a pihenésre? Milyen tervei vannak az idei nyárra?
A terv az, hogy ezt a filmet csináljuk – ez elviszi a nyár kétharmad részét. Annyi nyarat töltöttem pihenéssel, tulajdonképpen ez most számomra egy érdekesség, hogy ez a nyár most nem pihenős. Marad egyharmad nyár, akkor egy kicsit a Balatonon leszek.
A színész kivételesen magánéletéről beszélt és nem tagadta, hogy nehéz eset.
Leadfotó: Filmpositive
Oldalak
