"Erre egyszerűen nem lehetett felkészülni, egy világ omlott össze bennünk, borzasztó nehéz időszak következett. Sok-sok év eltelt azóta, de mélyen, legbelül ma sem tudom elfogadni, hogy ő már nem él. Ezt mutatja az is, hogy gyakran álmodom vele. Olyankor tanácsokat ad nekem, hozzászól az aktuális ügyeimhez, vagy kirándulunk, ülünk a pecaparton, mint a régi szép időkben. Ezek az álmok olyan életszerűek, hogy néha megkérdezem bennük őt: <<Apu, te hogy lehetsz itt? Hiszen már régen nem élsz!>> Persze, tudom, hogy lehet. A lelkemben ma is él" - folytatta Kránitz Lajos fia, aki ma is féltve őrzi néhai édesapja személyes tárgyait, köztük száz könyvét és pipáját is, ami a Jászai Mari-díjas színművésznek olyannyira fontos volt, mint Jockey Ewingnak a whisky-s pohara.
Fotó: facebook.com
"Erre egyszerűen nem lehetett felkészülni, egy világ omlott össze bennünk, borzasztó nehéz időszak következett. Sok-sok év eltelt azóta, de mélyen, legbelül ma sem tudom elfogadni, hogy ő már nem él. Ezt mutatja az is, hogy gyakran álmodom vele. Olyankor tanácsokat ad nekem, hozzászól az aktuális ügyeimhez, vagy kirándulunk, ülünk a pecaparton, mint a régi szép időkben. Ezek az álmok olyan életszerűek, hogy néha megkérdezem bennük őt: <<Apu, te hogy lehetsz itt? Hiszen már régen nem élsz!>> Persze, tudom, hogy lehet. A lelkemben ma is él" - folytatta Kránitz Lajos fia, aki ma is féltve őrzi néhai édesapja személyes tárgyait, köztük száz könyvét és pipáját is, ami a Jászai Mari-díjas színművésznek olyannyira fontos volt, mint Jockey Ewingnak a whisky-s pohara.