#filternélkül: Ő ma a legsikeresebb magyar divatblogger - Ismerd meg Festyt!
Rohonczi Anita, vagy ahogy legtöbben ismerik, Festy, az egyik első magyar divatblogger. Mi lehet a titka, hogy már 285.000 követője van az Instagram-oldalán? Most elárulja.
#filternélkül - Interjúsorozat Magyarország legmenőbb influencereivel
Véleményvezérek, akiket százezrek követnek. Divatos ruhák, luxuskozemtikumok, drága éttermek és lélegzetelállító utazások - dolgok, amelyekről a legtöbben csak álmodozunk. Igazán jó influencernek lenni azonban nem olyan könnyű, mint amilyennek elsőre tűnik. Új sorozatunkban hazánk leghíresebb vloggereit, youtubereit és Instagram modelljeit kérdezzük arról, mi a valóság, amit a filterek elrejtenek.
Aki kérdez: Lakatos Melinda
A legfelkapottabb
Hogyan kerül egy fiatal lány a tudományos életből a divatvilág legnagyobb eseményeire? A kezdetben térképészként dolgozó Rohonczi Anita gyengénlátók számára tervezett atlaszon dolgozott, majd ezzel párhuzamosan beszippantotta a divat és a blogolás. 2009-ben az elsők között kezdett el írni divatblogot Magyarországon, az elmúlt 10 évben pedig óriási léptékkel fejlődött jelenléte a közösségi médiában, ma már 285 ezer követője van az Instagram-oldalán, két évvel ezelőtt pedig Festy in style néven YouTube csatornát is indított, valamint csatlakozott a magyar influencer szcéna egyik elitalakulatához, a Budapest Blogger Squadhoz is.
A divat mellett az utazás lett a másik nagy szerelme, nála jobban pedig már csak a követői várják, hol fog feltűnni legközelebb. Festy sikerét azonban nem adták ingyen, nagy döntést hozott azzal, hogy a civil foglalkozását elhagyva, megpróbálkozott vállalkozásszerűen űzni az influencer marketinget. A kezdeti félelmei ellenére nem hibázott, ma hazánkban és nemzetközi szinten is elismert blogger.
Interjú Festy-vel
Egy divatblog szerzőjeként kezdeted 10 évvel ezelőtt, ma pedig a legnagyobb luxusmárkák szerződnek veled. Ez egy tudatos vállalkozás volt, vagy a szerencse dolga?
Nagyon sok tudatosság és tervezett részlet volt ebben. Tíz évvel ezelőtt, amikor megjelentek világszerte a blogok, nem lehetett megjósolni, hogy ez az egész hova fut ki. Nem volt influencer marketing, nem volt Instagram. Sosem voltam sodródó típus, ugyanakkor az élet is nagy rendező volt, ami segített abban, hogy megtaláljam az utam. Lediplomáztam az ELTE térképész szakán, majd elkezdtem a PhD-t, ahol tiflokartográfiai kutatásokat végeztem, így sikerült létrehozni az első magyar, látássérült gyerekek számára készült atlaszt. Mindeközben volt egy klasszikus, nyolc órás állásom térképészként, de a blogot rendszeresen vezettem, építettem. Éves terveket tűztem ki és azok alapján haladtam. Mivel az elsők között voltam, egyszerre volt szerencsés és szerencsétlen a helyzet: mindent magamnak kellett kitaposnom, ugyanakkor úttörőként lehetőségünk volt arra is, hogy formáljuk a piacot és az ügyfelekkel közösen, partnerként gondolkodhattunk. Izgalmas időszak volt. Amit mindig tudtam, hogy nem szeretnék celeb lenni, ha szerepeltem is a médiában, azt a szakmai tevékenységem miatt történt. Sosem akartam belesodródni a mainstreambe, számomra fontos, hogy egy underground figuraként definiálhassam önmagam.
A szakmai életed az utóbbi években mégis háttérbe szorult és egyik divathétről utazol a másikra, luxushoteleket próbálsz ki és olyan világhírű sztárok körében mozogsz, mint Nicole Kidman.
Nem volt olyan egyszerű menet, hogy ezeket elmondhatom magamról. Ez tíz év kemény és átgondolt munkája, ami mostanában kezd megtérülni. Kezdetektől két nyelven kommunikálok, magyarul és angolul. Nem tudok sosem kicsiben gondolkodni és nem akartam bekorlátozni magamat azzal, hogy csak a hazai színtéren vagyok jelen. Már hat éve minden nagyobb fashion weeken jelen vagyok, Milánóban már 13-szor voltam. Rengeteg energia és pénz, de én azt vallom, hogy ezek a befektetések hosszútávon mindig megtérülnek. Minden közegben el kell töltened legalább 4-5 évet, mire elfogadnak és be tudsz kapcsódni közéjük. Ebben a vállalkozásban nagyon fontos a gyorsaság és az online jelenlét, ami mellett valóban elképzelhetetlen egy heti 40 órás, állandó munka. Nekem szerencsém volt, mert az utamon voltam és segített a sort. Befejeztem a térképet, bemutattam a kutatásomat Párizsban a világtérképészeti konferencián, ahol a legnagyobb tudósok prezentálják eredményeiket. Úgy éreztem, minden olyan kerek és lezárt lett. Elkészült az atlasz a gyerekeknek, tudományosan is elismerték a munkámat és újabb kihívásokra vágytam. Egyre jobban kezdett beindulni a blog, ami miatt egyre kevesebb volt a szabadidőm és attól féltem, hogy ez kihat majd a munkámra is. A sors úgy hozta, hogy öt év munkaviszony után megszűnt a cég, aminek dolgoztam. Ez azért volt számomra könnyebbség, mert a biztos megélhetésemet nem biztos, hogy feladtam volna azért, hogy csak a bloggal foglalkozzak.
Hogyan építkeztél, miután a hobbiból vállalkozás lett?
A nulláról, apránként. Minden évben reménykedtem, hogy majd jobb lesz. Azokat az éveket már nem látják az emberek, amikor minimálbér alatti bevételem volt és meg kellett néznem a boltban, hogy mit veszek, és most élelmiszerre gondolok, nem ruhára. Három éve tudok csak a blogból megélni, de a munkahelyem már 6 éve nincs meg, így volt 2-3 év az életemben, amikor nem volt könnyű. Feléltem a végkielégítésemet és csak minimális bevételből gazdálkodtam, amit közösségi oldalakat menedzseléséből és fotóretusálásból kerestem. Mindig arról álmodoztam, hogy de jó lenne, ha csak a blogból meg tudnék élni. Ez teljesült.
Vissza tudsz emlékezni, amikor az első nagyobb márka megkeresett egy közös együttműködés reményében? Mit éreztél akkor?
Négy évvel ezelőtt érkezett el az életemben ez a pillanat. Otthon van egy álomfalam, ahová mindig kiteszem az egyes céljaimat, amik előbb vagy utóbb teljesülni is szoktak. Emlékszem, még a blog akkoriban kezdett terjedni és a nagy vágyam az volt, hogy szeretnék együtt dolgozni a Louis Vuittonnal. Fel is tettem ezt az álmot a falamra és irdatlan gyorsan teljesült is a kívánság. Egy hónappal később kaptam egy levelet a Közép-Európai központból, hogy a cég képviseletében ideutaznának Bécsből, hogy tárgyaljunk az együttműködés részleteiről. Két hétig nem tudtam aludni, amíg meg nem érkeztek. Nem akartam elhinni, hogy kinéztek maguknak és idejönnek. A luxusmárkáknak nem elég az, ha szép vagy, mindig nézik, hogy intelligens vagy-e. Én sosem akartam márkatemető lenni, hogy minden egyes posztom szponzoráció és pózolni egy-egy kozmetikummal egy szelfi erejéig. Ezt nagyon jól tettem, mert ez nem fért volna bele egy ilyen nagy divatház esetében. Szimpatikusak voltunk egymásnak, de mégis eltűntek, amit nem értettem. Később kiderült, hogy megszűnt az a központ, ahonnan hozzám delegálták az ügyintézőket, majd néhány hónappal később a párizsi székhellyel, majd a magyar üzletházzal is kapcsolatba kerültem és elkezdődött a közös munka. Ez hatalmas elismerés volt számomra, mert a luxusmárkákat nem lehet megkeresni, ők választanak és döntenek mindenről. Innentől pedig elkezdődött több közös kampány, a Omega órával, CHANEL-lel, MaxMarával és a Moet & Chandonnal.
A videós tartalmak csak két éve jelentek meg nálad. Ezen a területen miért nem próbálkoztál korábban?
Őszintén szólva sosem voltam egy exhibicionista alkat. Nem szerettem soha nyilvánosan beszélni. Jobban szeretem a képi világot. Egyáltalán nem bánom, hogy nem lett belőlem YouTuber, mert akkor javarészt tinédzserekből állna a követői táborom, ami azért nem lenne előnyös számomra, mert a luxusmárkákat ez a korosztály nem jellemző, hogy vásárolja. Nekem fontos volt, hogy a közönségem olyan legyen, akik követik és fogyasztják a high fashiont. De, hogy miért vágtam bele mégis a videózásba? A meglepő az, hogy amióta megjelentek a YouTube-on az interjúműsorok, azóta a huszonöt feletti vásárló erővel rendelkező korosztály is egyre nagyobb számban vannak jelen ezen a platformon. Nekik szeretnék a jövőben tartalmas anyagokat gyártani utazásról, kultúráról, divatról és szépségápolásról.
Mennyire jellemző az, hogy felismernek téged?
Előfordul velem ilyen, de a legmeglepőbb az, hogy nemcsak itthon, hanem a világ bármelyik pontján. A külföldi fashion weekeken rendszeresen jönnek oda hozzám az olvasóim. Volt olyan, hogy valaki megpróbált titokban lefényképezni az utcán, de rajta hagyta a vakut a telefonján, így pont kiszúrtam, de ezen jót mosolyogtam. De előfordult velem olyan is, hogy Barcelonában egy blogger úton készített velem egy német srác egy közös szelfit, amit feltöltött a netre és pár perccel később a volt barátnője írt neki meglepődve, hogy "Úristen, te Festyvel bulizol?". Utána felvettünk egy kis videót, amiben németül üzenek neki. Annyira boldog volt tőle a lány. Ezek jóleső dolgok, de nem érzem magam ettől közéleti személyiségnek, vagy bulvár szereplőnek. Továbbra is szeretném ezt fenntartani, annak ellenére is, hogy a párom egy ismert zenész és más ezt biztosan meglovagolná.
Mit szól ahhoz a környezeted, ami körülötted történik?
Egy fura bogárnak tartanak. Amikor elkezdtem ezt az egészet azt se tudták, hogy mi ez, miért csinál ilyet valaki, mit vár ettől. Csak én tudtam legbelül, hogy mi ez és hogy akarom. Azzal, hogy vége lett az állandó munkahelyemnek, egyértelmű volt számomra, hogy divatbloggerként szeretném folytanti, de a hozzám közel állók folyton nyúztak, hogy kellene egy fix megélhetés, ne tegyek fel mindent egy kártyára. A társadalmi elvárás az, hogy legyen egy diplomád, egy biztos megélhetésed. Sokkal szebben hangzik az, hogy az ELTE tudományos munkatársa vagyok, mint az, hogy blogger valaki.
Szerintem az is nagyon szépen hangzik, hogy te vagy ma Magyarország egyik legsikeresebb alakja a közösségi médiának.
Az a vicces, hogy az egykori konzulenesem, Dr. Jesus Reyes Nunez, aki egy kubai professzor az ELTE-n, annyira elfogadó velem, hogy imádja ezt is. Nem érzem magam kirekesztve a tudományos életből amiatt, mert a divatvilágban is otthon érzem magam. A két dolog egyébként összekapcsolódott nem olyan régen, mert egy francia kozmetikai cég segítségével el tudtam juttatni azt a térképet a gyengén látó gyerekekhez, amin mint kutató éveken át dolgoztam. Ha nincs ez a fajta népszerűségem, akkor ez biztosan nem történik meg.
Jó érzés használni a nyilvánosság erejét?
Persze, de emellett mindig éreztem annak is a felelősségét, hogy a nyilvánosság által sokakra lehetek hatással. Ennek tudatában az én felületeimen nincsen káromkodás, szidalmazás vagy olyan negatív dolgok, amikkel az emberekben valami rosszat erősítek. Nem szeretem a szélsőséges gondolatokat és a gyűlöletkeltést. Sokat éltem és tanultam külföldön, ami által sokkal elfogadóbb lettem. Az emberek befolyásolhatók, erre vigyáznunk kell.
Motiváló gondolatok, inspiráló történetek és önbizalom dopping. Egy életvezetési tanácsadót szinte mindig pozitívnak és lelkesítőnek látunk. Az éremnek azonban mindig két oldala van - állítja Kollár Anna Self-Love Coach is, aki a #filternélkül következő vendégeként nem szégyellt beszélni a motiváció hiányában töltött napjairól. - Te már olvastad?