Egy szexszimbólum tragikus életútja: ki volt az igazi Nico?
Andy Warhol és a Velvet Underground csak egy része a sokoldalú német művész történetének. Az Independent angol napilap beszélgetett Jennifer Otter Bickerdike életrajzíróval, akinek új könyve lerántja a leplet a mítoszok és rejtélyek által körülvett énekes életéről. Az interjút a mi fordításunkban olvashatjátok.
Egy ikon születése
1988. július 17-én a német énekes-dalszerző Nico Ibizán volt, és erős fejfájás gyötörte. A rekkenő hőség ellenére úgy döntött, hogy elugrik egy kis kannabiszért biciklin a városba, remélve, hogy az enyhíti a fájdalmat, de menet közben agyvérzést szenvedett, ami a halálát okozta. Az alatt a viharos 49 éve alatt lehet többet élt mint sokan kétszer annyi idő alatt.
Az 1950-es években volt modell a Coco Chanelnél, Fellini színésznője, énekelt a Velvet Undergrounddal, majd kompromisszumok nélküli szólóművésszé vált. Mégis, amikor a híre eljutott az újságokhoz, azok másra koncentráltak. A Berliner Zeitung címlapja így számolt be róla: "Nico: Egy berlini sztár halála feltárja Alain Delon titkos szerelmi drámáját."
Nico történetét még halála után is az életútjába sodródó sok híres férfi egyikének kontextusába helyezték. Delon messze nem volt egyedül: Bob Dylan, Lou Reed, Jim Morrison és Iggy Pop is beleszeretett a földöntúli szépségbe, de Nico története nem az ő történetük. A You Are Beautiful and You Are Alone című új életrajz, amely az 1970-es Afraid című számának egyik soráról kapta a nevét, világossá teszi, hogy milyen céltudatos, kreatív és félelmetesen eredeti művész volt. "Ennek a nőnek elképesztően érdekes élete volt" - mondja életrajzírója, Jennifer Otter Bickerdike. "Azért vágtam bele a könyv megírásába, mert többet akartam tudni róla, és mert tudni akartam, mi az, ami valóban igaz, és mi az, ami csak mítosz, mert annyi legenda kering körülötte."
Nico 1938. október 16-án született Christa Päffgen Kölnben, kevesebb mint egy hónappal azelőtt, hogy a kristályéjszaka szörnyű támadásai a zsidók ellen, az erőszak eszkalálódását jelentették a náci Németországban. Apja, Wilhelm Päffgen a be vonult a Wehrmachtba, majd 1942-ben megölték. Édesanyja, Grete egy fegyvergyárban dolgozott. Naplójában évekkel később Nico felidézte, hogy gyermekként megpróbált ételt adni a zsidóknak, akik elhaladtak az otthona előtt, amikor vonattal Auschwitzba vitték őket. Arról írt, hogy milyen rendszeresen látott holttesteket az utak mentén heverni, és hogy nem volt hajlandó emberi csontokból készült szappannal mosakodni.
Nem csoda tehát, hogy Christa Päffgen messze maga mögött akarta hagyni gyermekkorát. "Azt hiszem, egész életében szégyellte magát" - mondja Bickerdike. "Mindig próbált kibújni a származása alól, és mindig próbálta kitalálni, hogy ki is ő valójában". Päffgen 1953-ban, 15 évesen kezdett el modellkedni. Egy fiatal divatfotós, akivel együtt dolgozott, Herbert Tobias azt javasolta neki, hogy változtassa meg a nevét valami nemzetközibbre. A férfi a Nico nevet javasolta, egy férfi után, akibe Párizsban beleszeretett, és egész hátralévő életében ezt a nevet használta. "Több mint 100 embert kérdeztem meg, aki ismerte őt, hogy mondta-e valaha is, hogy hívj Christának" - mondja Bickerdike. "Mindannyian azt mondták, hogy nem. Mindig csak Nico volt."
Nico számára a szépsége lett a jegye a Németországból való kijutásra, ami miatt ellentmondásosnak érezte magát. A Vogue-nak és a Chanelnek állt modellt Párizsban, de nehezményezte, hogy csak a kinézete miatt értékelik. Színészi pályára 1959-ben lépett, amikor barátaival Rómában járt, és meglátogatta Federico Fellini La Dolce Vita című sztárszatírájának forgatását. Később visszaemlékezett a látnok rendező első szavaira: "Álmodtam rólad. Felismerem az arcodat. Csodálatosan fogsz kinézni gyertyafényben. Biztosan sztár leszel a La Dolce Vita című filmben". Írt neki egy apró, de felejthetetlen szerepet, és amikor a lány aggodalmát fejezte ki a filmes tapasztalatainak hiánya miatt, azzal nyugtatta meg, hogy egy Nico nevű modellt fog játszani, egy olyan szerepet, amelyet addigra már jól ismert.
A filmben való sikeres szereplése után, amely egyébként akkoriban óriási kasszasiker lett, Nico szerepet kapott a Ragyogó napfényben, Patricia Highsmith A tehetséges Mr. Ripley című regényének francia adaptációjában. Balszerencséjére valahogy sikerült összekevernie az időpontokat, így Nico lekéste a forgatás kezdetét, és a szerepét újra kellett osztani. Miután késve megérkezett, viszonyt kezdett a főszereplővel, Alain Delonnal - akit Franciaország James Dean válaszának tartanak -, és született egy fiuk, Ari. Bár Delon soha nem ismerte el az apaságot, Arit a korai életének nagy részében Delon szülei nevelték.
Oldalak
Hasonló cikkek
