Elmegyógyintézetbe zárták a magyar írót: szökése után megölte a feleségét, később magával is végzett
Csáth Géza a múlt század egyik legtehetségesebb írója és legnagyobb zsenije volt, munkássága pedig nagy hatást gyakorolt a későbbi írógenerációkra is. Élete utolsó időszakában azonban teljesen beszámíthatatlan lett, végül elmegyógyintézetbe került, mentális állapota azonban egyre csak romlott, mígnem egy nap bekövetkezett a tragédia.
Tehetség, függőség, gyilkosság
Csáth Géza 1887. február 13-án látta meg a napvilágot Brenner József néven egy jómódú szabadkai polgárcsaládban, unokabátyja Kosztolányi Dezső volt. Hegedűművésznek készült, érettségi után a pesti Zeneakadémiára jelentkezett, de elutasították, ekkor iratkozott be az orvostudományi egyetemre. Harmadéves korában a Budapesti Naplóhoz szegődött tárcaírónak és zenekritikusnak, majd 1908-tól a Nyugatban is megjelentek novellái, zenei tárgyú cikkei, első novelláskötete pedig A varázsló kertje címmel jelent meg. 1909-ben lediplomázott, és a neves elmegyógyász, Moravcsik Ernő vezette ideg- és elmeklinika gyakornoka lett. Itteni élményei szervesen épültek be írásműveibe, az elsők között foglalkozott a freudi pszichoanalízis elméletével. Írásaiban az emberi lélek, valamint a függőség rejtelmeit kutatta és tárta fel az olvasóknak – igazi zseni volt, a halála előtti években azonban teljesen elvesztette uralmát szenvedélybetegsége felett. Környezetével megromlott a kapcsolata, fokozódott paranoiája, végül elmegyógyintézetbe került, ahonnan miután megszökött, szörnyű lépésre szánta el magát…
Pár nappal születésnapja előtt hunyta le örökre a szemeit Hajnóczy Péter, akinek túlságosan is rövid élet adatott csak meg: mindössze 39 évet élt, ám ez idő alatt is rengeteg problémával kellett szembenéznie – némelyiket saját magának okozta, míg a többiről egyáltalán nem tehetett…