Szóval, mi a helyzet a tény és a fikció közötti hátborzongató párhuzammal? Nos, látszólag észrevétlen maradt, mígnem a valódi Richard Parker leszármazottja napvilágra nem hozta. Nigel Parker megdöbbentő hasonlóságokról írt Poe munkája és elődje sorsa között – arról, hogy Parker egyike volt annak a négy hajótörött túlélőnek, akik kannibalizmushoz folyamodtak és feláldozták Parkert. 1884-ben a Mignonette nevű kishajó Angliából Ausztráliába indult, és útközben csakugyan viharba keveredett. Négy túlélő maradt. A csapat egyik tagja beleesett a tengerbe, és ivott belőle, amitől megbetegedett. A három társa, hogy enyhítse szenvedését, és biztosítsák saját túlélésüket, megölték, majd megitták a vérét. Hogy hívták a szerencsétlen 17 évest? Richard Parker. Nigel Parker pedig mindezt egy levélben közvetítette Arthur Koestlernek, a szerzőnek és a parapszichológia-rajongónak, aki 1974-ben megjelentette a levelet a The Sunday Times-ban.
Szóval, mi a helyzet a tény és a fikció közötti hátborzongató párhuzammal? Nos, látszólag észrevétlen maradt, mígnem a valódi Richard Parker leszármazottja napvilágra nem hozta. Nigel Parker megdöbbentő hasonlóságokról írt Poe munkája és elődje sorsa között – arról, hogy Parker egyike volt annak a négy hajótörött túlélőnek, akik kannibalizmushoz folyamodtak és feláldozták Parkert. 1884-ben a Mignonette nevű kishajó Angliából Ausztráliába indult, és útközben csakugyan viharba keveredett. Négy túlélő maradt. A csapat egyik tagja beleesett a tengerbe, és ivott belőle, amitől megbetegedett. A három társa, hogy enyhítse szenvedését, és biztosítsák saját túlélésüket, megölték, majd megitták a vérét. Hogy hívták a szerencsétlen 17 évest? Richard Parker. Nigel Parker pedig mindezt egy levélben közvetítette Arthur Koestlernek, a szerzőnek és a parapszichológia-rajongónak, aki 1974-ben megjelentette a levelet a The Sunday Times-ban.