Transzneműség: Így változott a megítélése az elmúlt 100 évben
Idegen testben idegen lélek
Az 1970-es évek radikális feminizmusához köthető téveszme, hogy a transznemű emberek csak beleszerettek az ellenkező nem szerepeibe, sztereotípiáiba. Ez azonban korántsem ilyen egyszerű, hiszen transzneműség túlmutat a nemi szerepekhez való viszonyuláson. Gyakran jelentkezik náluk testi diszfória – azt érzik, hogy a testük idegen, és a másik nem testével kellene rendelkezniük. Ez nem „gyógyítható”, az egyetlen megoldás, ha az érintettet azon nem tagjaként élhet, amellyel képes azonosulni.
Lassan kitisztul a kép
A transzneműség hazánkban sokáig tabunak számított. 2002-ben történt meg először, hogy egy transznemű nő - Novák Angéla - kiállt a nagy nyilvánosság elé. Angéla esetében sikeres nemi megerősítő műtétet is végrehajtottak. 2010-ben pedig elérkezett az a pillanat, hogy a „transzszexualizmust” a világon először Franciaországban levették a pszichiátriai betegségek listájáról. Ma már, hogy egyre többet tudunk a témáról, és egyre több közéleti személyiség vállalja fel nemi identitását, a társadalom is egyre elfogadóbb a témával. A népszerű női magazin azért tartotta fontosnak, hogy foglalkozzon a témával, mert véleményük szerint a nyílt párbeszéd, a téma „kibeszélése” sokaknak megkönnyítheti a megértést, az elfogadást, és végső soron a transznemű emberek támogatását.
Egy transznemű nő őszinte vallomása a nőiséggel járó nehézségekről.