Szekeres Adrien: "A mai napig énekelni tanulok"

Szekeres Adriennel beszélgettünk, aki karrierjéről, családjáról, terveiről és különleges diétájáról mesélt. Azt is elárulta, hogy egy énekesnőnek mennyire problémás kiválasztania a fellépőruháit.
Mindig is énekesnő szerettél volna lenni? Mikor döntötted el, hogy ezzel akarsz foglalkozni?
Irodalom és dráma tagozatos gimnáziumba jártam Szentesen, és ott már tudtam, hogy az énekléssel szeretnék foglalkozni. Előtte az általános iskolában még minden vonzott, ami a színpaddal kapcsolatos, a vers, a tánc, a színjátszás és a zene, de onnantól kezdve, hogy a gimnáziumban kitisztult a kép, elég céltudatosan építgettem ezt az utat. Elkezdtem énekórákra járni Sík Olgához, és ez azóta sem szűnt meg, a mai napig énekelni tanulok. Mindig abban hittem, hogy a világban akkor tudunk érvényesülni, ha felvértezzük magunkat tudással.
Mostanában mivel foglalkozol? Milyen fellépéseken láthatunk?
Tavaly volt az első olyan koncertem, ahol hetventagú szimfonikus zenekari kísérettel szólaltak meg a dalaim, és ahol már két operát is elénekeltem. Nagyon különleges alkalom volt. Tavaly télen volt még két másik szimfonikus nagykoncertem is, és ezt szeretnénk folytatni az idén. Igyekszem nem elaprózni magam, ezért kevesebb fellépést és kisebb koncertet vállalok. Legközelebb július 11-én, Győrben lesz egy szimfonikus zenekari koncertem a Győri Filharmonikus Zenekarral, majd szeptemberben Pécsett egy másik szimfonikus koncertem a Kodály Központban. A legnagyobb feladat pedig idén mindenképpen a december 26-i ünnepi koncertem az Arénában, ami szintén szimfonikus zenekari kísérettel valósul majd meg.
Milyen zenéket szoktál hallgatni?
Mindenevő vagyok, ami tulajdonképpen a pályámat is jellemzi: énekeltem már jazzt és rockot is. Sokféle zenét szeretek, megvan bennem a nyitottság: szívesen hallgatok Bartók Rádiót, külföldi énekesnőket, például Joss Stone-t, és persze azokat a klasszikusokat, amiken felnőttem, mint Celine Dion, Whitney Houston vagy Barbara Streisand.
Láthattunk téged fellépni a Megasztár legutóbbi szériájában. Mit gondolsz a tehetségkutató műsorokról? Nem gondolod úgy, hogy túl sok van belőlük?
Igen, túl sok van belőlük, de nem csak Magyarországon. Nemrég már Sting is szót emelt ellenük és azt nyilatkozta, hogy Amerikában túlzásba viszik a dolgot. Az pedig már elég komoly, ha még ő is megszólal ennek kapcsán. Ugyanakkor borzasztóan nehéz ma fiatalnak lenni, és énekesnőként elindulni ezen a pályán. Gyakorlatilag nem maradt más út, legalábbis ha popzenéről beszélünk. Ezért semmiképpen nem szeretnék ítéletet mondani, mert ha most kezdeném a pályámat, és nem lenne más lehetőségem, valószínűleg én is a tehetségkutatókban indulnék el. Viszont azoknak az énekeseknek, akik az ilyen műsorokban lesznek ismertek, nem nagyon van idejük felépíteni önmagukat, és nem tudják letenni a megfelelő alapokat. Hiszen rögtön jön a következő tehetségkutató műsor, sőt nem is egy, hanem kettő vagy három. Borzasztóan felhígult a szakma, amire egyetlen másik szakma esetében sem láttunk példát.
A fellépéseiden mindig nagyon csinos ruhákban láthatunk. Mennyire játszik fontos szerepet a divat a hétköznapi életedben?
Természetesen fontos számomra a divat, nemcsak mint előadónak, hanem mint nőnek is. Nem is feltétlenül az, hogy divatos, inkább hogy harmonikus legyen a megjelenésem. Mivel kisgyerekes anyuka vagyok, a kényelemre is nagy hangsúlyt fektetek, hiszen soha nem lehet kiszámítani, hogy éppen milyen helyzetbe keveredek a gyerekekkel. Fontosnak tartom, hogy ha mint előadó a színpadra lépek, a ruháim különbözzenek az utcai viselettől, és a bárki számára elérhető daraboktól. De a fellépések esetében nem a divat a legfontosabb, hanem az, hogy a ruhám passzoljon a személyiségemhez, a dalaimhoz, az előadásmódomhoz. Rengeteget tudnék arról mesélni, hogy milyen sok mindennek kell egy ruhának megfelelnie, hogy nekem a színpadon jó és praktikus legyen, a cipőkről már nem is beszélve! Ezt évek alatt kell kitapasztalni, mert egy rossz ruha vagy egy kényelmetlen cipő akár tönkre is tehet egy koncertet.
Volt ilyen rossz élményed?
Nem tudnék egyet kiemelni, sok ilyen eset történt, míg eljutottam oda, hogy amikor megnézek egy ruhát, akkor nagyjából tudom, hogy biztosan megfelel vagy épp nem felel majd meg nekem a színpadon. Füles monitort használok a fellépéseken, amit mindig valamire rá kell tenni. Volt olyan eset, hogy egyszerűen sehova nem tudtuk rátenni a ruhámra, és nem tudtam mit tegyek, hiszen nem mehettem ki úgy a színpadra, hogy a kezemben van a monitor. Vagy például a színpadra soha nem veszek fel olyan cipőt, ami nem fogja a sarkamat, mert nem tudok benne elég határozottan és magabiztosan lépni. Ezeket mind a hosszú évek alatt tapasztalja és tanulja meg az ember.
Van kedvenc színed? Mibe öltözöl szívesen?
A lilát és a pinket nagyon szeretem, illetve a fehér az, ami nálam mindig nyerő. Én nem a kis feketében hiszek, hanem a fehérben. Ha az embernek van egy fehér szettje, azt mindig elő lehet venni. Kedvelem a bézst is, azzal ugyanez a helyzet, örök divat, nem igazán lehet vele mellélőni. A mostani kedvenc ruhadarabjaimat Joó Beatrix-nek köszönhetem, aki a Sentiments márka megálmodója. Az ő kreálmányai teljesen passzolnak hozzám.
Oldalak
