Narancsbőrös combú, táskás szemű nőknek írt nyílt levelet ez a férfi
Serge Bielanko bloggerként dolgozik és úgy döntött, nyílt levelet ír azoknak a nőknek, akik nincsenek kibékülve a testükkel.
Nyílt levél a narancsbőrös combú, táskás szemű nőknek
A levél vicces, szókimondó, őszinte. Pont olyan, amire mindenki felkapja a fejét, ami felébreszt, ráébreszt, elgondolkodtat. És amiből kiderül, nemcsak a nők elégedetlenek önmagukkal, hanem a férfiak is - legalábbis Serge ezt mondja, saját példájából kiindulva.
"Hé, csajszi!
Hadd mondjam el, mit gondolok, hadd legyek egy percre a te Ryan Goslingod, rendben? Úgy értem, mindenki tudja, hogy nem vagyok Ryan Gosling, de ez a kis szerepjáték segít abban, hogy komolyabban vedd a közlendőmet. (…)
Valamelyik nap meztelenül álltál a tükör előtt; a gyerekek aludtak vagy talán nyári táborban voltak, és te csak megtetted. Ledobtad a ruháidat, levetted a cipődet, hogy tényleg lásd, hogy festesz. Átkozott tükör! Tudtad, hogy ez nagyon fájdalmas élmény lesz. De mit éreztél még? Dühöt? Szomorúságot? Összezavarodtál?
Ó, csajszi, ismerem ezt az érzést. Ne hidd, hogy csak a nők gondolnak arra, mennyire utálják a saját testüket. A férfiak is ugyanezen mennek keresztül. Legalábbis a legtöbb. Talán mi nem beszélünk erről annyit, de így van: az, hogy hogy nézünk ki, sokkal jobban gyilkolja az önbizalmunkat, mint amennyit mutatunk belőle.
Az az igazság, hogy bizonyos szempontból idióták vagyunk. Idióták vagyunk, mert a zsírpárnák az életünk részei, a csíkok, hegek, foltok azt szimbolizálják, hogy küzdünk a túlélésért. Tudom, hogy a nők számára ez máshogy csapódik le, hiszen az arcotok és a testetek segít abban, hogy jobban érvényesüljetek a világban, hogy magatokhoz vonzzátok az embereket, és hogy érezzétek az erőt, amit a szépség ad. Mi, férfiak tudjuk, hogy a szépségetek eladó, és meg is vesszük, hiszen azt hisszük, ettől van szupererőtök. (…)
Pedig az erőtök nem a szépségetekből fakad, mert a szépség elmúlik. A 23 évesekre jellemző feszes test nem tart örökké. Az izmaink, a kemény fenekünk, a kerek melletek, a lankadatlan férfiasságom, mind-mind cserbenhagynak minket.
Te, én - mindannyian azt kívánjuk, bárcsak ők lennénk. Ez az élet legkegyetlenebb tesztje, amikor arra vágyunk, bárcsak más lenne a testünk, bárcsak az ő teste lenne az enyém. (…) Értem én. Nem nagyon van más választásunk, hacsak nem akarjuk, hogy egy plasztikai sebész darabokra szedjen, majd azzá rakjon össze, akit elképzeltünk. Akik bevállalják, majd később tükörbe néznek, úgyis rájönnek, hogy inkább egészséges ételekre, könyvekre, szenvedélyre, szerelemre kellett volna költeni a pénzt.
Ez a csúf igazság arról a kagylóról, amibe beleragadtunk. De idővel remélhetőleg megbékélünk vele."
Lapozz, a nyílt levél folytatódik a következő oldalon!
Fotó: yourtango.com
Oldalak
Hasonló cikkek
