„Az én szereplőim rendszeresen fürdenek…”
A hétvégén már 95. alkalommal várja az olvasni szeretőket az Ünnepi Könyvhét a fővárosban és szerte az országban, több száz új könyvcímmel. Az első kötetes szerzőket pedig talán még nagyobb kíváncsisággal. Papp Noémi: Az ezüstpénz átka című történelmi regénye egyenesen azt ígéri, hogy egy sorozat érkezik, a bártfai füvesasszony történek első epizódját ismerhetjük meg.
Finom gyógynövényillat, dézsában való fürdés, elégetett szalmazsákok – mintha Mátyás korában, uralkodásának utolsó évében, 1489-ben minden rendben volna, és nem a mocsok jellemezné ezt a világot.
Erről a régmúlt időszakról a harmadik mondat általában már az, hogy nem fürödtek az emberek, hogy az ablakon öntötték ki az utcára, akár a másikra az éjjeliedény tartalmát. Ettől sokan megborzongnak. Pedig a saját korunkban sincs másképp: ma sem fürdik mindenki, és sokan az utcán, mindenki szeme láttára végzik el a dolgukat. A reneszánsz időszaka azonban nem csak erről szól, azokról a nagy tudású emberekről is, akik akár a gyógynövények ismeretével gyógyítottak, vagy olyan tökélyre fejlesztették a tudásukat, hogy a kezük alól művészi munkák születtek: mintázott kenyerek, egy egész életen át működő szerszámok, ezüstből vert pénzek. És sosem szabad általánosítani, mert épp ez vezet féligazságokhoz. Akkor is volt, aki fürdött, számítottak a finom illatok, a jó ételek, a színes ruhák. A szerelem, a testi örömök vagy egy növény szépsége, gyógyító ereje nagy erővel bírt.
A regény Bártfán játszódik, Szlovákiában, és úgy mutatja be a városkát, hogy sokan keresni fogják a regényben bemutatott látnivalókat: de vajon mi maradhatott meg egy ilyen régi korból?
A város óvárosi, reneszánsz része csodával határos módon szinte érintetlenül megmaradt. Persze azóta a Szent Egyed templomot már átépítették, sokkal hatalmasabb, mint Mátyás idejében, de a belső térben az oltárképeket, a hóhérnak kijelölt ima helyet, vagy akár az eredeti, hollóval díszített templomkaput bárki megcsodálhatja. Tavaly jártam ott először, és annyira elvarázsolt ez a miliő, az ott hallott legendák, hogy regénnyé formálódtak bennem.
A sors különös játéka, hogy egy hónap múlva Lübeckbe utaztam, és ott is ezt éreztem. Végül beláttam, hogy csak egy különleges nő, egy füvesasszony bírhat olyan karizmatikus erővel, hogy összekösse a két helyet, sőt, még az olvasóimat is rávegye, hogy elutazzanak ide! Számomra más városok épületei akkor elevenednek meg igazán, ha legendák, izgalmas történetek vagy éppen különleges emberi sorsok kapcsolódnak hozzájuk. Ebben pedig Bártfa és Lübeck is bővelkedik.
Az ezüstpénz átka
1489 márciusának egy szokatlanul fagyos napján egy lübecki kereskedő szekere Bártfa közelében árokba borul, és a két utas, apa és fia súlyosan megsérül. Csakis Zsófia, a csinos, özvegy füvesasszony segíthet rajtuk, aki betegségűző főzeteivel és gyógyító tudásával évek óta gondoskodik a város polgárairól. A sebesült apa Zsófia otthonában lábadozik, fia Bártfa hóhérának - egyszersmind felcserének -, Mihálynak a házába kerül. Az idegenek felkeltik a város kíváncsiságát, és amikor érkezésükkel csaknem egy időben szörnyű gyilkosságra derül fény, végképp felbolydul a nyugalom, és egyre erősödik irántuk a bizalmatlanság. Mihály és Zsófia nyomozásba kezdenek, hogy kiderítsék, mi történt pontosan, és ki lehet a bűnös. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az asszony és betege, Andreas között fellángol a szenvedély. Ám a két külhoni férfi újabb fenyegető gyanúba keveredik: nem elég a gyilkosság, hamis pénz bukkan fel Bártfán. Márpedig Mátyás király a pénzhamisítókat kíméletlenül üldözi és halállal bünteti. Zsófia komoly dilemma elé kerül: a szívére vagy az eszére hallgasson?
A könyv a Jaffa Kiadó gondozásában jelenik meg.
A kötet a most divatos élfestéssel került a boltokba, a borítóját már több könyves blogger dicsérte.
A könyvborító grafikája nagyon fontos. Ez az első, ami megszólítja az olvasót. Szimbólumok kerülnek rá, rejtett információk, amelyek sokszor csak az olvasás után nyernek valódi értelmet. A bártfai füvesasszony azonban nem csak a borítóval szeretné elvarázsolni az érdeklődőket, a belívek is tartalmaznak (grafikai) meglepetést…
Idézet a könyvből
– Zsófia nénje, édesapám küldött, hogy jöjjön segíteni, mert egyedül nem bírja! – kérlelte a nőt. Közben a szeme a konyhát pásztázta, de nem az ételt figyelte, hanem a zöld szemű kislányt, aki őt bámulta.
– Mi történt, Domán? – kérdezte az asszony, és már törölte meg a kezét, mert tudta, hogy vége az ebédnek.
– Megcsúszott egy ló a jégen, vele csúszott a szekér is, egészen az árokig – hadarta a gyerek. – A vastag torony előtt. A felborult szekér alá szorultak ketten, az egyik nagyon vérzik.
Zsófia már nyúlt a holmija után. Sietősen pakolta össze, mit vigyen magával. Majd elővette a legvastagabb kendőjét, magára terítette, de az ajtóból még visszaszólt:
– Anci, ha elpakoltad a konyhát, felsöpörtél, melegíts vizet, biztosan szükség lesz rá! De nagyon óvatos légy! Az asztalra teríts patyolattiszta, fehér vásznat! Szólj Katapánnak, hozzon jeget, havat, de nehogy meglássam rajta a kutyák sárga vizeletét!”
Fotók: Huszár Boglárka /https://www.facebook.com/bogart.pictures/
Oldalak
