Nagymamáink nem úgy kötődnek hozzánk érzelmileg, mint eddig hittük - íme a megható igazság
Érzelmileg sokkal közelebbi kapcsolatot ápolhatnak velünk, mint a saját gyermekeikkel (azaz a mi szüleinkkel). Az úgynevezett nagymama-hipotézis már az 1960-as évek óta létezik, a kutatók azonban most minden eddiginél mélyebbre ástak a nagymama-unoka kapcsolatokban.
Érzelmileg jobban ráhangolódnak unokáikra
A nagymamák érzelmileg jobban ráhangolódhatnak az unokáikra, mint saját gyerekeikre - állapította meg egy kutatás, mely elsőként vizsgálta nagymamák agyi működését. A felfedezésről az MTI számolt be.
Az 1960-as évek óta létezik az úgynevezett nagymama-hipotézis: a kutatók szerint az egyik oka annak, hogy a nők termékeny koruk után is évtizedekig élnek, hogy az általuk nyújtott támogatás megnöveli az unokáik túlélési esélyeit. A legújabb bizonyítékok szerint a gyerekek tanulmányi eredményeit, teljesítményét is növeli a nagyszülők aktív támogató jelenléte.
E kapcsolat biológiai hátterének megismerése érdekében James Rilling, az amerikai Atlantában lévő Emory Egyetem kutatója és munkatásai 50 olyan nőt vizsgáltak, akinek legalább egy 3-12 éves kor közötti biológiai unokája van. Mágneses rezonancia vizsgálattal figyelték meg agyi működésüket, miközben a nagymamák az unokáról, az unoka szüleiről és egy nem rokon gyerekről vagy felnőttről készült képet néztek - olvasható a The Guardian brit napilap honlapján.
Az unokákról készült felvételek esetében "a legkiemelkedőbb volt az érzelmi empátiához köthető agyi terület aktivitása. Ez arra utal, hogy a nagymamák törekednek arra, hogy érezzék azt, amit unokájuk érez, amikor interakcióba lépnek velük. Ha az unoka mosolyog, érzik a gyerek örömét. Ha az unoka sír, érzik fájdalmát és frusztrációját" - mondta Rilling.