Makacsság vagy elmebaj? Az oltásellenesség pszichológiája
A legősibb elhárítás a tagadás
A nemet mondásban benne van, hogy az egyén nem akar tudomást venni a tényekről, és „homokba dugja a fejét”, mert ha nem ezt tenné, a halálos rémület uralkodhatna el rajta. „Bekapcsolja” a tagadást, és egyúttal a vírus léte, nem léte körüli vitában is kijelenti, hogy ilyen pedig nincs, nem létezik. A másik bekapcsolható veszélytelenítés, félelemelhárítás a bagatellizálás, azaz a dolog jelentőségének kicsinyítése, végső soron semmibevétele. A tagadás rokona, de működik benne a realitástudat józansága. Van vírus, de „ne túlozzuk el”, „ne fújjuk fel”, és ezt a viszonyulást többnyire magyarázó megerősítés is követi.
De hát az influenzajárványok is szednek ennyi áldozatot
Ez a viszonyulás már kételkedővé is teszi az egyént, vajon adassa-e be a vakcinát, vagy várjon még egy kicsit, mert nincs akkora vész. Gyakori lelki munkamód a tehetetlenség okozta harag, düh, indulat kivetítése: a projekció. Ennek során a magunkban érvénytelenített dühöt kívülről véljük felénk irányulni. Ezt a lépést is magyarázatok kreálása követi, például: „Valakik el akarnak minket pusztítani, szándékosan okoznak életveszélyes állapotot.” Az a célképzet jelenik meg, hogy fel kell fedezni a károkozó támadó(ka)t, és nekünk kell önvédelmi támadást indítani. Az összeesküvés-elméleteknek ez a lelki rugója – magyarázta Bagdy Emőke. Hozzáfűzte: ugyancsak gyakori feszültségelhárító történés az elfojtás, amikor tudjuk, de mégsem veszünk tudomást arról, hogy veszély van, úgy élünk, mintha nem létezne, nem volna érvényes ránk nézve. Látjuk-halljuk, hogy másokat pusztít a vírus, de mindez ránk nem vonatkozik. Figyelmen kívül hagyjuk az óvintézkedéseket, nem követjük a szabályokat, mígnem vagy pórul járunk vagy a belsővé áttolt feszültség következtében pszichoszomatikus tüneteink lesznek.
Lapozz, a cikk a következő oldalon folytatódik!
Fotó: 123rf.com
Oldalak
Hasonló cikkek
