Makacsság vagy elmebaj? Az oltásellenesség pszichológiája
A legősibb elhárítás a tagadás, a másik a bagatellizálás, de gyakori az elfojtás is, amikor úgy élünk, mintha mi nem lennénk veszélyben. Az oltásellenességnek pszichológiai magyarázata is van.
Oltani vagy nem oltani?
„Az utóbbi idők legkritikusabb témája az oltás: legyen vagy ne legyen, ez itt a kérdés. De miért kérdéses még mindig, amikor a tudományos tények és a közvetlen emberi tapasztalatok egységében egyértelmű, hogy ez az egyetlen reményteli megoldás?” – vetette fel a Magyar Hírlap érdeklődésére Bagdy Emőke szakpszichológus, pszichoterapeuta. Az már biztosan nem új információ senkinek, hogy az oltani vagy nem oltani téma az átpolitizáltság miatt igazi bokszzsák lett, az viszont továbbra is kérdéses, honnan ered ez a makacs elutasítás egy olyan lehetőséggel szemben, ami akár életeket is menthet?
„Nem lehet igaz, hogy nem látja, nem tudja, nem érti…”
A kérdésre a pszichológia felől kínálkozik a válasz. Amikor valami váratlan dolog történik velünk, megtorpanunk, megdermedünk, sokkolódhatunk is, attól függően, mi az, ami váratlanul lecsapott ránk. Ilyenkor olyan szorongás indul el a lényünkben testileg, lelkileg egyaránt, amit vészcsengő szorongásnak nevezünk. Azért csenget, hogy rávegyen: tegyünk valamit. Mivel azonnal aligha reagálhatunk, beindulnak a belső lelki veszélytelenítő, feszültségkezelő mechanizmusaink, ezek sokfélék, de krízisben – amilyen a Covid járvány is – bizonyosan erős akció indul a lélekben. A belső lelki félelem, feszültség feldolgozásának módjai, a fenyegető lelki tartalmakkal való megküzdés kísérletei tehát különböző „veszélytelenítő, elhárító” utakat hoznak mozgásba.
Lapozz, a cikk a következő oldalon folytatódik!
Fotó: 123rf.com
Oldalak
